Mindenkinek megvan az az élmény – akár a saját gyerekkorból, akár a gyermeked révén a jelenben-, amikor az iskolában arról kell mesélni, hogy mi volt a legkedvesebb nyári élményed? Ahh. Amikor mindenki ugyanazt mondja vagy éppen hazudja, mert nem meri elmondani, hogy nem volt semmi különös. Vagy amikor irigykedve hallgattad a Julit, mert ők a tengernél voltak (vagy nem) és hosszasan mesélt arról, hogy az apja még bent maradt vele a hullámokban ugrabugrálni (vagy nem).
Na, ennek vége, mert ha legközelebb megkérdezi valaki, hogy mi volt a legkedvesebb blablaba, akkor kérdezz vissza:
te szagoltál már, vagy ettél már nyári emléket?
Az ötlet (sajnos) nem tőlünk származik, hanem az Artmagazin nyári különszámában olvastuk, sok más egyéb érdekesség mellett. Úgyhogy lementünk alfába és kiszagoltuk a nyarat Lucával (ő mégis csak egy pszichológus, biztos neki máskép jönnek a szagok, az illatok és Winkler Nórával, aki kultúra közvetítő jelenlétével az utóbbi évek meghatározó alakja lett. Nem mellesleg ugyanolyan a hajunk. Szilvi gereblyézte (értitek, nyár, fűnyírás, gereblyézés) össze Luca, Nóra és a saját nyári élményeit. Elsőnek jöjjön Nóra!
Legkedvesebb nyári élmények újragondolva, szagolva, érezve
Amit látok magam előtt
Winkler Nóra: mikor a tenger mellett vagy reggeltől estig, úszol, olvasol, napozol, beszélgetsz a barátokkal, és kezd lemenni a nap, picit hűvösödik, amitől libabőrös leszel és kardigánt húzol a fürdőruhádra.
Budapest, amikor kiürül, délután sétálni a belvárosban, észrevenni mennyi helyes kis bolt, kávézó nyílt ami valahogy fedve maradt a munkás tempóban, rájönni milyen jó helyen élsz, amit amúgy külföldi barátaid szoktak harsogni, mikor körbevezeted őket két pörgős napod között.
Vagy a napon szellőzött ágyneműben délutáni hőségben olvasni, aludni kicsit…
A ráérés érzete, a családommal levés kicsi dolgai, mozzanatai, amiket nem fed el semmi nagy projekt, nagy tét, nagy ambíció.
Amit megeszem a nyárból
Legrituálisabb nyári ebéd: anyu sárgabarackos gombóca sok prézlivel, a maradék tésztából görgetett nudlikkal, Balatonon a kertünkben.
A pasim féle lecsó, mellé az általa a teraszon érlelt kovászos uborka.
Nyári illatok
Gangos belvárosi bérházaknak és a balatoni házaknak is van egy igazi jó nyár – szaga, ami csak ezekben a meleg hónapokban jön elő.
A bőr illata, a naptejjel és a széllel keveredve
Nyári képek, látványok
A Völgyhídról a teljes Balaton. Vagy amikor az autópályán először eléd tárul a tenger, fenségesen, nagyban,
hogy ő végig itt volt, te meg merre?
Amikor az unokatesóm elvisz vitorlázni Kenesén és bent szikrázóan zöld a víz és a gyerekek ugrálnak bele nagyokat visítva…
Ki ez a Winkler Nóra? Arról kérdeztük, hogy kamaszkorától mostanáig mi volt az ő története, amelyből ezek a nyári érzetek lett felnőtt korára.
„Azzal indult, hogy hamar megtanultam olvasni és nagyon szerettem ezeket az új és új, megnyíló világokat. Szuper tanáraim voltak, és noha a matek nálunk – mérnök család – alapkövetelmény, egyre jobban éreztem, hogy
engem ezek a lágyabb körvonalú dolgok izgatnak.
Menet közben világos lett, hogy megosztani is szeretem az élményeimet, ez a kettő összeért, és vezetett oda, ahol ma vagyok. Egzakt magyarázatom nincs, miért a művészet és a kultúra érdekel, egyszerűen zsigerileg így van, végtelen számú érdekes történetet rejt, felvillanyoz ha valami jót látok, és meg tudom osztani.
Más egy többórás árverést levezetni, mint egy életműinterjút forgatni, kiállításajánlót írni, magazint menedzselni, vagy megtervezni egy kulturális kampányt, de közös bennük ez híd – szerű szerep, a minőségi tartalom és leendő közönségeik összekötése.
Ezt szeretem csinálni, boldog vagyok, amikor létrejön ez a kapcsolódás.”
Fotó: Winkler Nóra
Oszd meg a véleményed velünk!