Ha két gyereked van, akkor mindig összehasonlítod őket

Amikor először elolvastuk olvasónk, Péter írását kiakadtunk. Aztán másodjára olvasva elgondolkodtunk. Most pedig kiváncsian várjuk, hogy ti mit gondoltok elsőre, másodikra arról, hogy miért nem jó, ha két gyereked van.

Tegnap este megint megtapasztaltam, hogy a két kamaszodó gyerekem mintha nem is testvérek lennének. Leginkább a lányomról gondoljuk néha azt, hogy elcserélték a kórházban (pedig szülés után odaadták a feleségemnek, szóval biztosan a miénk).

Aztán elkezdtem gondolkozni.

Ha egy gyereked van, akkor az a TÖKÉLETES gyerek. Nem hasonlítgatod, mert nincs kihez. Legfeljebb a szomszéd Bencéhez vagy Dávidhoz, esetleg a kolléganő Lillája vagy Annája lehet még referencia. De a saját gyerek általában szebb, okosabb, jobban eszik és többet alszik (kivéve az örök „bezzeggyerek”, aki már egyévesen Vergiliust fordítja franciára).

Felmagasztalod, a szépet látod, és genetikai ösztönből is tudod,hogy ő a leg-leg-leg.

Ha három (vagy még több) gyereked van, akkor pontosan érted, hogy a gyerekeket nem egy kétpólusú skálán kell megítélni. Az okos-buta, szorgalmas-lusta, kedves-undok, szófogadó-engedetlen, stb ellentétpároknak semmi értelme három különböző gyereknél.

Négy-öt gyereknél meg pláne.

Fokozatok vannak, sokdimenziós jellemek, erősségek és gyengeségek. Különbözőségek.

Na de ha két gyereked van?! Nehéz kikerülni az állandó összehasonlítgatást. Mindig lesz a feketebárány és a mintagyerek. Nálunk a nagyobbik, a fiam a koránál fejlettebb, fejben már egyetemistákat meghazudtoló tudatosság van benne. A saját kortársai közül erősen kilóg, felfelé (és ez nagyjából mindig így volt…).

A kisebbik, a lányom pedig a későn érő fajta. Én ugyanilyen voltam. Kettőjük között fényévnyi a távolság, a fejben lévő dolgokat illetően.

Kettőjük összehasonlítása könnyű csapda a szülőknek.

Amibe ha nem akarsz beleesni, akkor mindig kell keresni egy külső „referenciapontot”, amihez képest „le tudsz higgadni” egy-egy hajmeresztő eset után. Megnyugodni, átgondolni. És ha esetleg ketten egyirányba „húznak”, akkor még inkább szükséges valami támpont. Amit máshol esetleg egy harmadik-negyedik gyerek ad meg.

Szóval bármilyen gyakori a kétgyerekes család, bőven rejt magában veszélyeket.
Na de… mi van, ha a harmadik gyerekünk olyan lenne, mint a lányom? És ha olyan, mint a fiam?
Bele se gondolok…

Fotó:pexels.com