Ezt a NAT-ot nem lehet megúszni

Az utóbbi napokban szinte elárasztotta az internetet a Nemzeti alaptantervről szóló vita, amely sokszor inkább indulatokkal teli, és a szakmaiságot némiképpen mellőzte. De egyáltalán fontos ez? – tehetjük föl magunknak a kérdést. Hatással van rám, az életemre? A válasz egyszerű: igen. Közvetlen, vagy közvetett módon, igen. Egy gimnáziumi magyartanár írása.

Kezdjük azzal, hogy miért is kell a NAT.

Sok országban létezik ez a dokumentum, amely valahogy megpróbálja körbehatárolni, hogy mit is jelent az oktatás és annak tartalma egy nemzet számára. Ez még talán rendben is lenne, hiszen az adófizetők valahogy megpróbálnak konszenzusra jutni, hogy az adójukból fenntartott iskolarendszer milyen tartalmakat oktasson.

Ez így tekinthető akár egy nemzeti minimumnak.

A probléma inkább ott kezdődik, hogy hogyan is születik meg a NAT, és milyen tartalma van.

Vannak országok, ahol ez a dokumentum csupán 10-15 oldal, hiszen úgy gondolják, ennyi előírás elég ahhoz, hogy egy tanár átlássa, milyennek is kell lennie egy iskolának.

A többi az alkotói és pedagógiai szabadságáé.

Kis hazánkban azonban több mint 150 oldal, amivel az is együtt jár, hogy jelenleg nagyjából az utolsó mozdulat is szabályozva van – persze kis túlzással.

Nagyon nem mennék bele a politikai vonatkozásaiba, de azt muszáj elmondanom, hogy egy nemzeti alaptanterv jó esetben több évig készül.

Először megírják a szakértők, majd utána vitára bocsájtják, majd újra átdolgozzák, ezután pedig kipróbálják, és közben szépen változik és formálódik. Egy ilyen változást például a szomszédos Ausztriában több évnyi előkészület előz meg.

A 2020 szeptemberében bevezetésre kerülő NAT azonban január utolsó napján éjjel jelent meg, és szeptembertől már életbe is lép.

Közben az iskolák már meghirdették jövő tanévi képzéseiket. Ne gondolják végig, milyen rohamtempóban folyik majd az adaptálási munka ezután. Ráadásul az óraszámok közötti belső vita elfajulhat a tantestületekben.

Ha ezen a sietségen túllépünk, akkor az alábbi problémákkal találhatjuk szembe magunkat:

Ez a mostani NAT változat senkivel nem került egyeztetésre.
Idő sem volt a véleményezésre, se a kipróbálásra-
Rohamtempóban megírt tankönyvekre kell majd számítani.
Közmegegyezés nem látható mögötte.
Árkokat ás a különböző társadalmi rétegek között.

Ez utóbbiról szólnék pár szót.

Talán a legnagyobb kritikát a magyar nyelv és irodalom rész kapta, hiszen olyan írókat is meg kell tanítani ezentúl, akik eddig nem voltak a kánon részei, és most beemelik őket. Ezzel önmagában még nem is lenne olyan baj, hiszen időnként kell a perspektíva-váltás.

A bekerült írók nagy része azonban nem jó író.

És nem csak azért, mert a téma, amiről ír, részrehajló, hanem azért is, mert az írásművészete nem jó. Egyszerűen csak nem jó. A kortárs írók pedig kikerültek a megtanítandó anyagból. Márpedig itt sérül akkor az olvasóvá nevelés magasztos eszméje. Arról nem is beszélve, hogy az Erdélyben szinte ikonként tisztelt Wass Albert itthoni kritizálása újabb sebeket és árkokat ás.

Ez sokaknak inkább érzelmi, mint szakmai kérdés.

Ezen kívül elmondható, hogy ezt a hatalmas tananyagot csökkenő óraszám mellett szinte lehetetlen lesz megtanítani. Azaz indul majd a trükközés.

Márpedig ez milyen mintát mutat majd a diákoknak?

Azt pedig lehet kevesen tudják, és olvasták, hogy a kritikai gondolkodás szókapcsolat mindenütt MÉRLEGELŐ gondolkodásra cserélődött ki az alaptantervünkben.

Szeptembertől mérlegelni kell a gondolkodásunk során, nem kritizálni.

Elmondható, hogy sérül a szakmai szabadság, a kritikai gondolkodás, az olvasóvá nevelés, a kiszámíthatóság, a demokratikus megalkotás…A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek nem fogják tudni teljesíteni ezt a követelményt.

Sok jó, autonóm tanárnak ez volt az utolós csepp a pohárban.

Mert szerintetek azt meddig lehet csinálni, hogy lekönyvelsz valamit a naplóban és közben teljesen mást tanítasz? Ti a munkahelyeteken meddig bírnátok ezt?

Nem folytatom.

A szülők pedig sokszor, talán nem érezve ennek súlyát annak örülnek, hogy a nagyobbik gyermekük nem került ebbe bele, a kisebbik pedig majd megússza valahogy, mert ügyes a tanár vagy ügyes az iskola…