A kamasz-kedv

A kamasz hangulata erősen változékony, mondhatni, hektikus. Éppen aktuális kedve függ a levegő páratartalmától, a fronthatásoktól, attól, hogy mikor evett utoljára, hogy szorít-e a cipő, péntek vagy hétfő van-e, hogy kialudta-e magát, illetve hogy Bea, a boa evett-e már.

A kamasz, a szervezetében zajló hormonális viharok következtében nehezen tudja kifejezni szerettei iránt érzett gyöngéd vagy pozitív érzelmeit. Sőt. Lehet, hogy átmenetileg nincsenek is pozitív érzelmei. Sőt. Olyan is előfordul, hogy pozitív érzelmek helyett csak a vegytiszta utálat árad felénk belőle. Az is teljesen normális, ha gyakorta kapunk tőle elutasítást, flegma ciccegést, bírálatot és lefitymálást.

Nyugodjunk meg, ha az összes ártalmatlan, kedveskedő kérdésünkre adott válasza egyetlen röffentésből áll.

Örüljünk, hogy egyáltalán reagál valamit. Igen, a vállrándítás is válasz, értékeljük.

Savanyú arckifejezése általában reggelente a leggyűröttebb, ekkor a kamasz inkább hasonlít egy két lábon járó mazsolára, mintsem saját magára. Ha jót akarunk, ne kérdezzünk tőle semmit. Főleg azt ne, hogy miért ilyen rosszkedvű.

Ha mégis kicsúszik a szánkon egy óvatlan „van valami baj?”, akkor jobb, ha fedezékbe vonulunk, hombár fejű macskánkat tartsuk élő pajzsként magunk elé.

Mert válaszként ránk zúdul a pokol legmélyebb bugyra, amiből az derül ki, hogy az égegyadta világon semmi baja nincs, „csak” fáradt, álmos, hideg van, utálja a világot, a cipőt, a levegőt, az évszámot, amit írunk, a kilincset, a macskát… ja, nem. A macskát, azt nem utálja, az egyedüli melegvérű lény, akit nem utál.

Igen, utál minket is, csak jólneveltsége miatt nem mondja ki. Mert amúgy szívesebben tudna minket valahol egy másik, messzi-messzi galaxisban. Nyugtassuk meg, hogy nyitott ajtókat dönget, mert igazából mi sem vágyunk egyébre.

Keserű epe mivoltába gyakorta beleragad, savanyú arckifejezését letörölni, életfájdalmából kizökkenteni egyetlen módon lehet csak, ha közel hajolunk, és elváltoztatott hangon, csücsörítve megkérdezzük tőle, hogy: „Tunyacsáááááp… mééért lógatod a zorrod?” Ekkor elfordítja a fejét, kinéz az ablakon, mert titkolni akarja, hogy röhög, ugyanis a „Sátán hónaljbibircsókja” szerepből kizökkenni nem túl elegáns.

Aztán van olyan, hogy a kamasz kedves.

Na, az elég szokatlan helyzet. Már-már rémisztő, amikor arra megyek haza, hogy rendet rakott a szobájában, és kihozta a szennyest (és még a nadrágok zsebéből is kiszedte a papírzsepiket!) Amikor a kamasz ilyen furcsa dolgokat csinál, sejteni lehet, hogy valami oltári nagy gáz van, a segítségünkre van szüksége, rémüljünk meg erősen.

Valószínűleg eladta az öccsét takarmányállatnak egy vadasparkba.

Vagy nagy bejelentésre készül: abbahagyja a sulit, és most már csak a hüllőinek/hüllőivel akar élni. Esetleg hozzáteszi, hogy a sufniban hónapok óta titkos aligátortelepet tart fent, és/de most van egy kis gond, ugyanis az egyik sokfogú barátja meglépett…

Fotó:www.pexels.com