Kamasz témában nehéz úgy írni, hogy ne érződjön az a sztereotípia: mennyire nehéz velük mit kezdeni. Hogy megváltoztak és egyébként is tök rendetlenek. Hogy visszabeszél vagy éppen egyáltalán nem beszél és szemtelen. De mi van a másik oldallal? Hol van a történetből az a fejezet amikor az anya (apa) kéri számon saját magán az elmúlt évek történéseit vagy éppen a meg nem történt dolgokat. Bábel-Szücs Szilvi írása.
Hát kérem szépen legyen már pár nap amikor végigpörgetjük az elmúlt éveket, a reakcióinkat, a viselkedésünket az akkor még kisgyerekünk (gyerekeink) társaságában.
Egy szülő-gyerek kapcsolat pont annyira melós, mint bármelyik más munka. Nem lehet átugrani korszakokat, éveket, nem lehet megúszósra venni, mert éppen a „főnök” nem figyel oda. Néha pesze lehet lazulni és nyilván nem arról van szó, hogy 24 órás görcsben teljesít az ember. Nem. Viszont fejben, lélekben és testben is ott kell lenni. Legalábbis egy darabig biztosan.
Egész pontosan: ha kamuzol neki, ha állandóan lepasszolod, ha ígérgetsz neki állandóan, de soha nem teljesíted, ha azt gondolod, hogy egy felnőtt nagyobb tiszteletet élvez, mint egy gyerek, csak azért mert idősebb. Akkor ez a sok „kihagyás” pont akkor büntet majd, amikor a legkevésbé sem várod.
Ami nagyon „becsapós”, hogy a gyerek a végletekig megbocsájt az anyjának és az apjának, tehát sokáig úgy gondolhatja a szülő, hogy ahhh, ezt úgyis elfelejti. De nem. Egészen a kamasz koráig.
Ott kezdődnek a „bajok”, amikor a kamasz elkezd büntetni.
De az se dőlhet hátra, akinek „tiszta a lelkiismerete” a saját gyerekével kapcsolatban.
Kamasznak lenni még a legoptimálisabb közegben felnőtt gyerek számára is pokoli nehéz. Muszáj leválnia a szüleiről, ha meg akarja találni önmagát.
Itt jön az a rész a filmben amikor mondjuk egy anya parázik és nem engedi el a gyereket. Mert annyira szereti. Nem érti, hogy pont azzal szereti, ha engedi. Ahogy Feldmár András írja az Életunalom, élettér, életkedv könyvében:
A gyerek nem a miénk. Nem is a társadalomé. A birtoklási ösztön köszönőviszonyban sincs a szeretettel. Gyereket nevelni örömből kellene. Persze az egész életet örömből kellene élni…
Fotó:www.pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!