Hagyni kellene néha elbukni a kamaszt
Ahogy nőnek a gyerekek (kamaszodnak) elvileg mindenre valahogy több időnk jut.
Ahogy nőnek a gyerekek (kamaszodnak) elvileg mindenre valahogy több időnk jut.
A kamaszokra, a kamaszkorra kétféle zoomolással nézhetük: az egyik amikor megpróbálunk az ő szemükkel, fejükkel gondolkodni, a másik, amikor magunkat látjuk kívülről az adott helyzetben. És persze van egy harmadik
Régen (bezzeg régen) a március 15 az egy stabil ünnep volt. Kokárda, Petőfi, Múzeum kert, madárcsicsergés.
Nem is olyan egyszerű kérdés ez. Kisgyerekkorban szétpuszilgattad, nagygyerekkorban ölelgeted, ha engedi, mondod neki, ha eszedbe jut. Próbálsz kapcsolódni. Oké, de hogyan?
A depresszió egy szörnyű, ámde gyógyítható betegség. Benne lenni maga a pokol, és éppen az a lényege, hogy úgy érzed, ennek a boldogtalan, reménytelen állapotnak soha nem lesz vége, de
Bár kétségkívül szorongásban a nővérem az ász, talán nem fogja rossz néven venni, ha én is megszólalok a témában.
A minap olvastam egy cikket „autizmus spektrum zavarban szenvedő” emberekről.
Évértékelő projektem alkalmával sikereim mellett nem kerülhettem el a szembesülést újonnan begyűjtött párkapcsolati tragikomédiáimmal sem.
Engedd el! Napjaink életfilozófiája olyannyira belopta magát a hétköznapjaimba, hogy néha nekem is kiesik a számon a bölcs tanács.
„Kisfiam, ne hadonássz azzal a fakarddal! Miért, mi mást lehet csinálni egy fakarddal?” – kérdezi Bödőcs Tibor egyik stand up-jában feleségétől, teljes joggal.