Mitől lesznek boldogok a kamaszok?
Mindenki másképp értelmezi ezt a szó, hogy boldogság. Valaki ki sem szereti mondani, hogy boldog, mert akkor az hű! meg ha! mulandó és akkor mi lesz! De mégis ha végig kellene
Mindenki másképp értelmezi ezt a szó, hogy boldogság. Valaki ki sem szereti mondani, hogy boldog, mert akkor az hű! meg ha! mulandó és akkor mi lesz! De mégis ha végig kellene
Vannak napok, mikor már az ébredés utáni első percekben is tudjuk, kár volt felébrednünk.
Nézem a két gyerekemet. Egyik tizenkilenc, a másik huszonegy. A lányom most érettségizett. Tablóján számomra ismeretlen nevek tömkelege, pedig próbáljuk követni az iskolai eseményeket.
Ez az írás egy kérés, egy segélykiáltás azokért a kamaszokért, akik éppen kettesre állnak valamelyik tantárgyból és a tanár azt mondta nekik, hogy megbuktatja őket.
Köszönöm, jól vagyok. A kórházban kevesebb a munka, a szabadban több a napsütés, lett egy evezőpadon, és rájöttem, hogy a konzumkényszerem online formában is kielégíthető.
Normál időben az utolsó öt hét suli felejtős lenne. Osztálykirándulások, lazulások, jó idő, izzadás, megpunnyadt szendvics a táskában, büdös tornacucc a sarokban, ábrándozás az ablakon kinézve, a stréberek még tanulnak,
A nagyfiam szerint szívtelen anya vagyok, aki kegyetlenül bánik a gyermekeivel. Ennek egyik ékes bizonyítéka az, hogy nem akarom fizetni az öccse egyetemi tandíját.
Pár hete az egyik olvasónk tette fel azt a kérdést, mit gondolunk arról, hogy bár manapság a gyermekeinkkel egy modernebb, szabadabb elvű nevelést alkalmazunk, mint őseink, a mozifilmek egyre szókimondóbbak,
Órák óta szedem össze a gondolataimat, mit is írhatnék ezzel a mostani májusi vasárnappal kapcsolatban, de leblokkolok folyamatosan.
Anyák napja előtt két nappal, Nőnap után ötvenhárommal, Valentin nap után százhárommal álljunk meg egy pillanatra. Ezek ugyebár a „fontos”napok az anya és a női identitás elismerésére.