Női para vagy mi ez?!
Biztos nektek is feltűnt, hogy mostanában sok ígéretes fiatal együttes bukkan fel a könnyűzene berkeiben.
Biztos nektek is feltűnt, hogy mostanában sok ígéretes fiatal együttes bukkan fel a könnyűzene berkeiben.
Szeretem őt. Kimutatom a szeretetemet, pont úgy, ahogy nekem elfogadható, komfortos. Még a karantén ideje alatt is, amikor már egymás agyára megyünk. Nincsenek nagy jelenetek, igyekszem önazonos lenni ebben a
Nem olyan családból származom, ahol egy világjárvány idején az események passzív szemlélőjeként, gondolkodás és aktív cselekvés nélkül sodródhatnék az árral.
Egyszer egy leszbikus barátnőm megkért, hogy menjek el vele a Pride fesztivál záróbulijára.
Ez a történet azért fontos számunkra, mert úgy ad erőt, hogy bárki magáénak tudhatja.
A legutóbbi Ultra Balatonomon egy félreértés miatt a futótársam nem várt a megbeszélt váltóponton.
Nem sok ember él kerek e világon, aki komolyabban fel tud idegesíteni. A két kamasz gyerekem közéjük tartozik, sőt, élmezőnyben járnak a „Hogyan kényszerítsük térdre zokogó anyánkat?” című játékban.
Sok derűs pillanatot okoztam embertársaimnak az elmúlt években, amikor arról győzködtem őket, hogy a nevelés legtutibb eszköze a szeretet.
“Még csak 16 éves, hát ő még gyerek!” Ismerős? Egyszer gyerek, utána meg “viselkedj felnőtt módjára”- mondjuk, miközben parázunk, hogy mit tesz a következő pillanatban.
Csapdába kerültünk, de ez nem az a fajta amiről tudod, hogy ha már unod és a szokásosnál jobban megizzaszt, akkor majd a programfelelős kintől kinyitja az ajtót és szabad lehetsz.