Levél a hitveshez
Március 13. péntek. Az utolsó olyan nap, amikor néhány órán át teljesen egyedül voltam az otthonomban. 4 hónapja, 1 hete és 2 napja nem voltam egyedül. Salát Janka írása. A
Ha nem pakolunk el helyettük akkor…
Van a kisgyerekkor, amikor állandóan pakolsz. Ja, és mosol meg pakolsz... Az egyik "iskola" szerint ebben a korban elég egy nap csak egyszer összepakolni a szobát. A másik azt mondja,
Az iskolaérettség, ami régen sokkal érettebb volt
Óvodapszichológusként arra bíztattam a tanácstalan szülőket, hogy nyugodtan bízzanak az óvónő ítéletében: ha ő iskolaérettnek tartja gyermekét, vigye bátran. Szülőként is ezt tettem: az óvónő tanácsára elküldtem az alig hatévesemet
Ha egy diák kezet emelt a tanárára, az csupán a jéghegy csúcsa
Nemrégiben egy általános iskolai kolléga azt mondta, ők már annyira várják az iskolarendőrséget, hogy el nem tudja mondani nekem. Végre rend lesz, fegyelem lesz, és lesz egy olyan személy aki
Néhány súlyos félreértés eloszlatása következik
Van fogalmunk arról, hogy ez mi, de egész pontosan nem tudjuk, hogy mi mit jelent. Félinformációk és szakértőnek avanzsált idióták nyilatkoznak (még akkor is azt gondoljuk, hogy idióták, ha jogilag
Hagyd, hogy ő csinálja!
Emlékszel, amikor háromévesen, a dackorszakban, annyiszor hallottad, hogy „ÉN akarom csinálni!”? Bármit. Paradicsomlevest kanalazni, homokvárat építeni, zoknit húzni (reggeli rohanásban), tojást festeni. A kamaszkorban ugyanez van. Szerintem. Péter, állandó olvasószerzőnk írása.
„Kedves szülők, kedves diákok, kedves megjelentek!
Elérkezett június vége, ezzel együtt pedig a tanévzárók ideje. Hangzatos beszédek, visszatekintés, évértékelés, és ezzel együtt az eredmények felsorolása. De vajon tényleg annyira sikeres volt ez a tanév, mint gondolnánk,
Szűk neki ez az ország
Olvastam Imola cikkét a fiáról, Londonról, egyetemről. Korábban már „válaszolgattunk” egymásnak, mivel mindkettőnknek külföldön kezdte az egyetemet a fia tavaly. Gondoltam, most leírom, mi (illetve a fiam) hol tartunk. Péter,
Merünk magunkra nézni
Sokszor azt érzem, hogy többségünk csak bizonyos életkor felett ennyire tudatos a szexualitással összefüggő kérdésekben. Közben azt ritkán vesszük figyelembe, hogy ez a téma sosem egyedül, önmagában áll vagy bukik.
Nem emlékszem, hogy anyámtól bármilyen parázást hallottam volna
Ezúttal – férfiként- szó szerint vettem az oldal címét. Min „parázott” annak idején anyám? És min parázik most a feleségem (és én), mint szülő? És mit lát, mit hall, mit tapasztal és mit