A kamaszkor kezdete
A mai napig mit sem tudhattam a kamaszt nevelő anyák kínjairól és örömeiről, bár pszichológusként nap, mint nap találkoztam velük, mégis, a kívülállók bizonytalansága lengte körül a serdülőkkel és szüleikkel
Mert az anyukák azok, akik…
Nézem a klaviatúrát, hogy mit is írhatnék az idei anyák napjáról, amikor 47. napja ülök (-ünk) a karanténban. Szeretem a mindenféle ünnepeket, mert jó egy kicsit sütkérezni a szeretetben. Azok
4 karantén mantra
Na szóval, van itt van ez a maradj otthon kampány az elmúlt hetekben. Jó, jó, tudom sokkal több, mint kampány, de akkor is. És hát valljuk be, jócskán próbára tesz
Ezt nem lehet utólag bepótolni
A héten voltak olyan napok, amikor minden internetes oldalon fent volt az a kérdés, hogy mi lesz az első dolog ha vége a karanténnak. Rengeteg komment érkezett, egyik másikba beleolvastam:
Magunknak kell megalkotni a saját szabályainkat
Lassan alig emlékszem arra, hogy februárban milyen volt dugóban araszolni hazafelé, hajnalban kiverni a gyerekeket az ágyból, vagy fogadásokat kötni arra, hogy a tavasz közeledtével melyik lesz az a szabadtéri
Kint van a derekad, meg fogsz fázni
Vannak ezek az anyáról-kamaszra szálló, ősidők óta érvényben lévő mondatok. Kint van a derekad, megfázol. Vegyél sapkát, mert megfázol. Vigyél pulóvert, mert este hideg van. Még senki nem jár mezitláb
Nyugdíj(as) teszt
Minap eszméltem rá, hogy ez, ahogy mi most élünk, számunkra egy tesztverzió a nyugdíjas életünkhöz. Talán furcsán hangzik, de mindjárt részletezem. Péter, állandó olvasószerzőnk írása. A két gyerekkel egyáltalán nem kell
A körülöttünk lévő élet
Az Anyapara sokszor azért para, mert azt gondoljuk, hogy valamit biztos nem csinálunk jól. Meg azt is, hogy valamit biztos, hogy nem csináltunk jól. És persze ott van az is,
Egyszer mindenki felnő…
Sok külföldön tanuló diák tért haza öt hete, rekord gyorsasággal. Hirtelen kellett eldönteniük, hogy maradnak vagy hazajönnek. Voltak, akik már évek óta kint tanulnak és voltak olyanok is, akiknek ez
Picit legyenek a kamaszok is ünnepelve
Ha visszatekintek az elmúlt öt hétre, akkor egyrészt sok, másrészt kevés, hiszen még mindig nem látjuk a végét. Valamennyire megszoktuk az "új életünket". Új? Tényleg új, vagy csak annak hívjuk.