Engedd el! Vagy inkább mégse…
Engedd el! Napjaink életfilozófiája olyannyira belopta magát a hétköznapjaimba, hogy néha nekem is kiesik a számon a bölcs tanács.
Engedd el! Napjaink életfilozófiája olyannyira belopta magát a hétköznapjaimba, hogy néha nekem is kiesik a számon a bölcs tanács.
Tanuljon, jó tanuló legyen, vagy legalábbis kvázi jó tanuló. Miközben mi is sorra hozzuk a példákat, hogy a bukott tanulóból is lehet sikeres ember. Vagy az egész ország "egyemberként" idézte
Mélyen belém ivódott a tavalyi nyár, amikor egy-egy valamirevaló nap után sírva (üvöltve, fenyegetőzve, csapkodva) könyörgök a gyereknek (eredménytelenül), hogy írjon legalább egyetlen mondatot a napról, hogy aztán augusztus utolsó
Hányszor hallottad, hogy az iskolában tanultak „nem az életre tanítanak”.
Mindenkinek a saját élete és története a legjobban ismert, a leginkább átélt és sokszor a legnehezebben „megoldható” feladat.
Az összeolvadtság életcsapdájában az ember szinte azt sem tudja, hol ér véget az én, és hol kezdődik a másik, jellemzően egy szülőfigura, vagy a partner.
A Richter Főnix Közösséget olyan bátor nőknek hoztuk létre, akik képesek a mélypont után felállni és újrakezdeni az életüket. A Főnixek történeteiről évek óta írunk az Anyaparán. ITT, ITT, ITT és
Ha összefutsz vele (nekimész véletlenül a boltban vagy mellette parkolsz le, esetleg koccantok az úton vagy véletlenül nem tudtok kilépni a zoom meetingből, akkor miket NE kérdezz meg tőle semmiképpen,
Egy tízes lista arról szól, hogy miért vagy tök szerencsés, ha már kamasz a gyereked (gyerekeid).
A kliens, akit megtiport az élet azért fordult hozzám, mert a kineziológusa felkapott lett, és nem tudta őt továbbra is vállalni a praxisában.