Nincs veszélyesebb fenevad egy haragos kamasznál. Ha egy kamasz haragszik az remek alkalom az önuralmunk fejlesztésére (buddhista szerzeteseknél egyébként van egy olyan gyakorlat, amit úgy hívnak, hogy „Húzd meg a kamasz bajszát!” – csak a legkiválóbbak vállalkoznak rá…). Jé Viki írása.
Ha a kamasz bosszús
Szóval, ha a kamasz bosszús, az kiváló lehetőség nekünk, a gondozójának…illetve az anyjának, hogy gyakoroljuk az önkontrollt, és bármennyire is szeretnénk, ne kenjük fel a kamasz hőbörgő fejét az első utunkba kerülő ajtófélfára. (Vicceltem!)
Nézzünk három alapvető hibát, amelyekről talán nem is tudjuk, de éktelen haragra gerjesztjük vele hiperérzékeny (de lélekben egy trágár kocsis) tinédzser utódunkat:
A kamasz szeretne kakaót inni reggel (szombaton déli tizenkettőkor, amikor kitápászkodik az ágyból, hasonlóképpen, mint ahogy Drakula gróf teszi ezt a szoláriumból), és mit lát a hűtőben? Hűlt helyét a tejnek. Felbődül, arcát az égnek emelve így szól:
„Nincs teeeeeej?!” Majd csapkodva elhagyja a helyszínt. A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, ha rögtön elszaladunk Tulipánért, a tehenéért, és egyenesen beállítjuk a kamasz ágya mellé.
Elfér. A kamasz szobájába, ugyanis MINDEN elfér, még az is, amiről azt gondoljuk, hogy nem. Egyszer találtam a szekrényében egy élő mamutot, de ez egy másik történet…
A kamasz a nappaliban épp kedvenc zombis sorozatát bámulja a laptopon, és Te (az anyja) a barátnőddel beszélgetsz telefonon, ugyanabban a nappaliban. Egészen addig semmi probléma nincs, amíg fel nem nevetsz. Mert akkor jön a
„csöndmááááár!!!” kedves kérés, ami elhagyja zombivá avanzsálódott kamaszunk száját.
Ezután még egy igazán rosszalló ciccenést is kapsz, okító-nevelő szándékkal, hogy most meg kell miattad mozdulnia, és vissza kell tekernie három másodperccel a filmet, mert nem látta, amint épp kigurult az egyik zombi szeme a helyéről, és jó lenne, ha észbe kapnál, és elkotródnál a szobádba (persze, ezt nem mondja, de az ábrázatáról simán leolvasható).
Amikor a kamasz a kedvenc zombis sorozatát nézi,
inkább válj láthatatlanná arra a negyven percre, levegőt csak a legszükségesebb esetben vegyél, ha képes vagy rá, inkább fotószintetizálj, de azt se túl hangosan.
Ha épp legutóbbi hüllős kalandját meséli, Te csillogó szemmel hallgatod, és érdeklődő füllel nézed, vagy fordítva, mindegy, és amikor a katartikus „…abban a pillanatban utána vetettem magam, és…”
résznél véletlenül a kutyára mersz pillantani, hogy már megint mint porszívózott fel a földről. Óriási hiba!
Ha a kamasz felénk fordul és mesél
Ha a kamasz gyerekünk bármit is mesél nekünk, egyrészt érezzük magunkat módfelett megtisztelve (de tényleg!), és igyekezzünk nem máshova nézni.
Meg se rezzenjünk, ha a szomszéd Erzsi néni házába épp becsapódik az Armageddon, sőt, akkor is tartsuk a szemkontaktust, ha nagyon kell pisilnünk közben és a sztorinak úgy néz ki, sose lesz vége. Vissza-bírod-tartani!!!
Amikor a kamasz mérges, adjuk neki oda a legkövérebbik macskát, ami a kezünk ügyébe kerül. Láthatjuk, ahogy elernyednek majd az izmai, lelke megnyugszik, és réveteg mosoly terül szét az arcán.
A macska helyett adhatunk neki kutyát, ízlés és irányultság szerint ma született kaméleont, és /vagy mamutot, feltéve, ha van akkora kupi a szekrényében, hogy „még a mamut is megterem benne.”
Fotó: pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!