Azon gondolkodtam, hogy ha egy kamasz gyerek aki valamennyire követi a napi eseményeket, figyeli a körülötte lévő világot, elhallgatja az anyját, az apját ahogy véleményt mond vagy magyaráz, akkor vajon mi játszódik le benne? Mennyivel megdöbbentőbb amit gondol a szülei, nagyszülei gondolkodásáról, mint amit mi gondoltunk anyáinkról amikor döntöttek, az őket vagy minket érintő kérdésekben? Szücs Szilvi írása.
Gondoljuk együtt végig, hogy mi az, amit el kellene már végre felejtenünk és mi az, amit érdemes lenne megtanulnunk.
Igen most. Negyvenen innen vagy túl. Ez azért is nagy kihívás, mert a kamasz kérdései felénk már nem állnak meg az “Anya, a madarak miért repülnek?”-nél, hanem sokkal húsbavágóbb felkérdezésekkel bombáznak.
Azért azt ne mond, hogy nem gurítod le egy hajtásra a reggeli kávédat, amikor megkérdezi a gyerek, hogy neked mi a célod az életben, mit szeretsz a munkádban és vannak-e igazi barátaid?
Oké, nem így és ebben a sorrendben kérdezi, de ha szóba álltok néha egymással, akkor biztos, hogy megkérdezi. És ha egyikre sem tudod a választ, akkor visszatérhetünk arra, hogy vajon a terveidben szerepel-e az a kihívás, hogy szembe mész az átlaggal és elgondolkodsz azon, hogy tényleg más világ van-e? Hogy a sok
mit szólna hozzá az iskola, mit szólna hozzá a szomszéd vagy a család és a te ezt nem látod jól, mert még nem éltél eleget
beszólásaink után elgondolkodnál azon, hogy megdöntöd az egyéni rekordodat és ha nem sikerült huszonévesen (vagy nem emlékszel rá), akkor negyvenesként kitalálod, hogy mi a …van.
Kilépsz a kerékvágásból, és ha megállítani nem is tudod, elkezded ellenkező irányba tekerni a mókuskereket.
Nincsenek csodák. Ha előfordult már veled legalább kétszer, hogy az érveid egy kérdésben kizárólag arra támaszkodnak (és most nem csak a kamasznevelésre gondolok, hanem mondjuk a párkapcsolatodra), hogy ezt azért kell így tenni, mert
ez ugyan nem vált be anyámnál sem, de hát ki vagyok én, aki ezt másképp gondoljam és minden pimasz gyerek majd meglátja, hogy hova jut! És különben is rendes családban felnőtt gyerek nem gondolkodik ÍGY.
Akkor száz százalék, hogy egyszer a fagyi vissza fog nyalni.
Nincs más világ és mégis
Amikor mi gyerekek voltunk, akkor tényleg más világ volt, de nem azért, mert akkor jobbak voltak az emberek, mindenkinek volt munkája, a tanárok is sokkal jobb fejek voltak és járványt is csak tévében láttunk.
Azért volt más világ, mert csak keveseknek adatott meg, hogy informálódjanak, hogy utánanézzenek, hogy megkérdezzék mástól is, hogy rákeressenek, hogy összehasonlítsák. Igen, azt gondolom, hogy bár ez egy képesség (amihez nem kell internet, hanem inkább nyitottság), de
annak a valószínűsége, hogy a kamasz beleütközzön egy számára rendhagyó véleménybe sokkal kisebb volt, mint most 2020-ban.
Tehát amikor egy heves vitában azzal jövünk a kamasznak, hogy én pontosan tudom, hogy mi a jó neked, mert én már leéltem egy fél életet és ha nem tanulsz és emellett sokat pofázol, akkor te is csak annyira viszed, mint én vagy a Pista bá, akiről senki nem gondolta volna, de már húsz éve alkesz…
Amikor ezt vágjuk a tizenéves fejéhez, akkor álljunk meg egy pillanatra és – tudom, hogy baromi nehéz -, de gondoljuk végig mégegyszer.
Ahelyett, hogy közhelyszerűen emlegetnénk a felmenőket, hogy akkor még jobb világ volt, mert mindenki hazaért este nyolcig és ha nem, akkor jöttek a kurva nagy pofonok és egy életre megtanultad, hogy késni nem lehet…
Ehelyett hozz példákat a saját felnőtt életedből. Olyat, amikor egy problémánál megálltál egy percre és átgondoltad a lehetőségeket és döntöttél.
Amikor nem leordítottad a fejét, hanem meghallgattad és közösen alakítottátok ki az álláspontotokat.
Amikor esélyt adtál neki arra, hogy elmondja a véleményét valami olyan dologról, ami számodra eddig tabu volt, de látod:
túlélted és még el is gondolkodtál rajta, hogy a kamasz gyereked sokkal „felnőttesebben” gondolkodik, mint te.
Amikor élvezni tudtad a másképp gondolkodást.
Amikor- bár végtelen szeretettel gondolsz anyádra-, de örültél annak, hogy ezt most nem úgy csinálod, mint ő.
Amikor kitaláltad magad mint nő, mint anya, és meglett a saját mottód, ami azóta mindennap eszedbe jut.
A mediációt, nem csak a kamasz-szülő relációban lehet használni, hanem például az anya-anya kapcsolatnál is. Amikor az a cél, hogy a jövőre nézve kialakítsunk egy olyan viszonyt, amely két független felnőtt viszonya. Ahol mindkettőnek megvan az a szabadsága (hiszen megbeszélték a játékszabályokat egy mediátor segítségével), hogy másképp csinálja, mást gondoljon, mint a másik. Legyen szó gyerek/unoka nevelésről, családi találkozókról, napi kommunikációról. Ha érdekel ez a lehetőség írj a mediátor@anyapara.hu emailcímre.
Oszd meg a véleményed velünk!