Jobb nő vagyok-e, mint 10 éve?

Mit jelent a jónőség? De nem a megszokott közhelyekkel. Valódi, megélt jónőség. Amikor visszanézel az elmúlt évekre és őszintén megkérdezed magadtól: jobb nő vagyok – e, mint 10 éve? Drixler Imola írása.

Egy negyvenes nő már tudja, hogy minden változik

Ahhoz, hogy idáig eljusson, sok hullámvasútra kell felülnie. Mondjuk, nem mindegyikre akar önként jegyet venni, de valahogy mégiscsak rákerül. Hiába a biztonsági öv, attól még sikítás van és para. De a lényeg, hogy egyszer vége van. Ez reményt ad mindig, minden helyzetben.

Negyvenesen már rá kellett jönnöm, hogy amiről azt hittem, életem végéig tart, az előbb ér véget, mint az életem.

Barátságok, szerelmek nem biztos, hogy örökké tartanak. Már tudja, ki az,akinek nem ad többé esélyt, kit likvidál örökre az életéből és ki az, akit ölelni akar örökre. Azt hiszi az ember lánya, hogy amiben puhán, melegen érzi jól magát, az mindig ugyanolyan marad.

Az eszébe se jut, hogy egyszer ez már nem lesz olyan vonzó. Hogy a puha meleg már lehet, inkább fáj és gyengít. Egyszer csak erőre vágyik a nő és emelkedésre.

Hogy ne megrekedjen, hanem emelkedjen.

Hogy ne azt érezze: vége, hanem azt: gyerünk tovább! Megszenvedi, mert fájdalommal jár maga mögött hagynia azt, ami már nem szolgálja és nem emeli többé; amikor rájön: a kapcsolatban már nem tudnak adni többet egymásnak.

De idővel rájön, hogy ez nem búcsú. Nem szakadás. Hanem a szívében olyan helyre teszi ezeket a kapcsolatokat, ahol mindig helyük lesz.

Új utakra lép, új embereket ismer meg, új kapcsolatokat épít. Vannak, akik vele maradnak; vannak, akik lemorzsolódnak; és vannak, akik csak most érkeznek. Egy a lényeg: minden és mindenki a helyére kerül. Leginkább ő maga…

Egy negyvenes nő ha belenéz a tükörbe, figyeli az idő múlására emlékeztető jeleket: nem oly feszes a bőr, nem oly fényes a haj, mint 10 éve. De mégis van valami, ami miatt a tükör egyre jobb barát lesz: az elfogadástól.

A ráncocskák számával valami könnyed elegancia is megszületik.

Egy magabiztos mosoly, egy felhúzott szemöldök, egy legyintés és egy hatalmas nevetés bele a világba

Egy negyvenes nő már annyi mindent megélt

Annyit szeretett, annyit csalódott, annyit küzdött, hogy rájön: már semmit sem tud. 10 évvel korábban a legtöbb dologról volt fogalma,

de tuti receptje a megoldásra mindenképp.

Konkrét tervek, a megoldáshoz vezető utak, csak úgy és hogy másképp?! De a negyvenes nő már tudja, hogy semmire sincs konkrét és csak egyféle terv. Mindenki járja az útját és a tőle telhető legjobbat próbálja kihozni belőle úgy, ahogy azt az ember a legjobbnak látja. Mindenkinek saját útja van. Beleszólni nem lehet.

A negyvenes nő már bízik a megérzéseiben

Már tudja, hogy hallgatni kell rájuk, mert annál pontosabb radar nincs a földön. Amikor a gyomorszáj elkezd dobogni, akkor tudja, hogy a lelke szól hozzá. Már elengedi a görcsös akarást. Már hagyja, hogy a dolgok menjenek a maguk útján; nem harcol senkiért és semmiért,

mert a jó dolgok finoman és görcsök nélkül érkeznek az életünkbe.

Akarja szívvel- lélekkel a dolgokat, de tudja, hogy hol jön el a határ, amikor már el kell engedni azt. Amikor félre kell állni és hagyni a folyót…

10 évvel korábban még gyerekről álmodik

Ha minden a tervek szerint alakult, akkor ez már megadatik negyvenesen. Ekkor már túlvan éjszakázásokon, aggódásokon, már megélte milyen a teljesen önmagát feladó és egy másik emberért létező időszak. Ami a legszebb időszak egy nő életében. De ahogy a gyerekek nőnek fel, a negyvenes nő életében egy új időszak kezdődik.

Űr marad a srácok után.

Ezt az űrt kell megtöltenie új, értékes és tartalmas dolgokkal. Ha ekkor a nő megtalálja újra a célt, akkor egy nagyszerű és tartalmas időszak kezdődhet. ( A “ha nem találja meg” kezdetű mondat  egy másik cikk témája lesz.)

Ekkor a nő már élvezni tudja az életet,

hisz sok projektet már lebonyolított (iskola, diploma, házasság, gyerek, stb.). Ez az időszak már végre az élvezetekről szólhat. Megtalálni és megélni a pillanatokat. Már nem kell sietni sehová, mert rájön, hogy ami most van, azt most kell megélni és most kell élvezni.

Komótosan, nyugodtan inni a finom kávét, lassan kortyolni a hűvös bort; kiolvasni- de ha nem tetszik- félredobni a könyvet; figyelni, hallgatni és ha nem jó helyen érzi magát, akkor felállni és elsétálni onnan, ahol nincs szeretve. Már csak a jó dolgokra szeretne koncentrálni és megélni azokat. Mert ekkor már tudja: ez az egy élete van és senki se fogja helyette jobban-szebben- tartalmasabban leélni.

Csak ő maga.

Fotó:pexels.com