A bezzeg az én időmben nem így viselkedtek a fiatalok mondat kamaszkorban kábé ugyanaz, mint kisgyerekkorban a sokszor emlegetett  te mekkorát nőttél, mióta nem láttalak (barack a fejre) sokatmondó gondolat. Viszont ahogy abba a korba ér az ember, hogy kamasz gyerekei lesznek sok esetben komolyan elgondolkodik az első mondaton: most tényleg, mi is ennyire “kamaszosan” viselkedtünk? Szücs Szilvi írása.

Csak az én gyerekem „őrült” meg egyik napról a másikra vagy ez mindenkivel megtörténik? Segítsen már valaki! – írja nekünk egy olvasónk.

Mi a normális kamasz viselkedés?

  • Szemforgatás, vállrándítás, leszarom fej. Nehéz ezeken nem kiakadni, mert mindegyik tipikusan olyan viselkedés, ami rettenetesen idegesítő. Kérdezel vagy javasolsz valamit és erre válaszul jön a szemforgatás. Kemény dió, aminek egyetlen ellenszere van: nem, nem az, hogy megmondod neki, hogy édes fiam ilyet velem mégegyszer stb. Hanem az, hogy itt nyelsz egyet és ott pedig te megpróbálod ugyanezt válaszolni az ő kérdésére, javaslatára. Aki ezt meg tudja csinálni, írjon nekünk mindenképp!
  • Határfeszegetés. Mondjuk azt mondod, hogy ha nem rak rendet a szobájában, akkor nem mehet el a hétvégén moziba a karantéból kifelé. Valószínű, hogy elmegy a végsőkig, de ha következetes vagy, akkor rend lesz az tuti. Van az úgy, hogy az ember inkább elpakol helyette, de tapasztalati adatok alapján

egy elpakolás helyette minimum három nem elpakolást eredményez. Pláne, hogy te ezt önként és vicsorogva dalolva  megcsinálod helyette.)

  • Kis hazugságok. Igen, ez is belefér. A teljesség igénye nélkül: hányasra felelt, dolgozatok, milyen filmet nézel, voltál-e edzésen, zongora órán, bérletet vettél-e, lefeküldtél időben, elolvastad azt a fejezetet, felhívtad a nagyit. Ha több alkalommal világossá teszed előtte, hogy

te vagy az az ember, aki mindig átlát a szitán és rájön arra, hogy előbb-utóbb minden kiderül számodra, akkor később egyre kevésbé folyamodik hazugságokhoz.

Ehhez nyilván az is kell, hogy ha “rajtakapod”, akkor nem kell mindenért lekiabálni a fejét. Mondd el neki, hogy nagyon örülsz, hogy ezt elmondta és neked ez mennyire fontos.

Aki valamennyire napi szinten (!) követi a gyereke életét annak sok minden nyílt titok. Mindig azokkal az elfoglalt anyukákkal van a baj, akik látszatra szuper mamik, de igazából semmit nem tudnak a kamasz gyerekükről. Ezer éve ITT írtunk a hazugságról a wmn.hu oldalán.

  • Egyik pillanatról a másikra már nem érdekli az a tevékenység, amiért eddig rajongott. Mondjuk évek óta mindennap focizik vagy úszik a gyerek. Hétfőről keddre bejelenti, hogy nem jár többet, mert unja és helyette karatézna. Sima vagy szájkarate. Mindegy.

Teljesen normális, hogy ebben az életkorban keresik önmagukat és azt a tevékenységet ami valamennyire leköti őket.

Take it easy, hagyni kell, hogy eldöntse ezt a kérdést, bármennyire is beleláttad a következő Messit vagy Hosszú Katinkát a gyerekbe.

  • Külsőségekben is megmutatkozó lázadás. Khm…Ez nagyon kor és egyéniség függő. Ha legkevésbé sem hasonlít az osztály többi tagjára, akkor jól látod: a gyerek lázad valami ellen. Igen, nagyjából az osztálytársai vagy a baráti köre a benchmark. Sokan legyintenek erre, hogy biztos így akarja felhívni magára a figyelmet, amelyben van igazság.

Nem kell annyira komolyan venni, mert elmúlik.

Mondjuk egy fényképet megéri ilyenkor készíteni és pár év múlva megmutatni neki. Én is örültem volna, ha készült volna rólam egy fotó, amikor a nagymamám hálóingében (!) és kötött pulcsiban jártam pár hétig suliba.

  • Énközpontú világkép. Ez egykék esetében különösen feltűnő, de akinek testvére van az is önzőzik ilyenkor. Csak rám figyeljenek én mondom meg a tutti frankót, mindenki hülye.
OLVASTAD MÁR?  Teremtsd újjá magad!

Szerintem ez egy szép végszó.

ELINDULT AZ ANYAPARA MEDIÁCIÓ.

Szücs Szilvi mediátorként, olyan lehetőséget ajánl, amely általános, de nagyon zavaró problémákat próbál “kisimítani”, hogy könnyebb legyen az együttélés a mindennapokban. A kamasz-szülő mediáció alapja a közös beszélgetés. Ha érdekel a mediáció, kattints a lenti képre, vagy írj ide: mediator@anyapara.hu

Oszd meg a véleményed velünk!