Miből fogsz élni, ha már nem dolgozol?

Te már gondolkodtál azon, miből fogsz élni, ha már nem dolgozol? Nem csodálkozom, ha nem a válasz. Nem kellemes a saját öregkorunkról fantáziálni 40 pluszosan, hisz addig még úgyis meggazdagodhatunk vagy esetleg elmegyünk jóginak Indiába. Kiss Mónika, az Anyapara pénzügyi elemző szakértője – aki több évtizede intézményi befektetésekkel és megtakarításokkal foglalkozik – írt nektek.

Az előzmények, amikor én még kislány voltam…

Mi abban a korszakban nőttünk fel, amikor az állam 100%-ban magára vállalta az idősellátást, belenőttünk és megszoktuk, hogy ez nem a mi dolgunk. Később a szocializmus végével valahogy csak elindult egy országos megtakarítási hullám. Sajnos nem tartott sokáig a lendület. Néhány évvel később a magánnyugdíjpénztárak államosítása és egy-két tőzsdei– és gazdasági válság sokakat elgondolkoztatott:

miért is takarítsak meg, ha utána az mégis a közös kasszába kerül vagy elértéktelenedik?

Van egy rossz hírem: itt és most szembe kell néznünk ezzel a tennivalóval és a napi feladatlistára a meeting, a posta és a gyerek sportorvosi vizsgálata mellé – ki nem húzható tételként – fel kell kerüljön az öngondoskodás.

A jelen, amikor már a pénz beszél…

Miért? – kérdezheted. Most mennek nyugdíjba korábban átlagosan kereső ismerőseim és elég jó a helyzet, no nem veti fel őket a pénz, de azért érkezik havonta az átutalás. Igen, de most úgy néz ki, hogy 20 év múlva ez az átutalás már nem biztos, hogy fedezi majd a költségeidet.

Azt pedig, hogy jól élj belőle, felejtsd el.

Mi változott meg? Mi ez az érthetetlenség a jövőbeli megélhetés körül? Egy kis szakmázás következik, amit egymás közt hívhatunk gyorstalpalónak is.

Az eltartott népesség aránya Magyarországon 2018 elején átlépte a lélektani küszöböt, az 50%-ot. Ez a 2012-es 45,7 százalékhoz képest drámai változás.

Az ok: egyre több időskorú eltartását kell megoldani, miközben nem több a gyermek.

Ezzel párhuzamosan gyorsan nő az öregedési index, vagyis 100 gyermekkorúra csaknem 129 idős jut. Emlékszel? Mindig sokan voltunk: az általános iskolai osztálytól a felvételiig elkísért ez az érzés, most sem jobb a helyzet. Ratkó unoka vagy, azaz egy demográfiai csúcs tetején csücsülsz.

Friss felmérések szerint a lakosság nagy része még mindig az állami nyugdíjrendszerre számít, mint meghatározó jövedelemforrás és nincs vészhelyzeti terve sem, amely arra vonatkozna, ha nyugdíj előtt valamilyen okból elapadna rendszeres jövedelme.

Akkor most dőljünk kardunkba? Mit tehetek? Ne parázz tovább, kezdj neki. 

„De hát nekem erre nincs időm!”

Légy őszinte magadhoz, ha azt mondom, hogy az első pár hétben heti másfél órát kellene lecsípned a hétből, és a későbbiekben aztán elég lesz havonta egy óra, ennyi belefér?

• „De hát a cég, ahol dolgozom, havonta egy kisebb vagyont utal nyugdíjjárulékkként az államnak, abból csak megélek.” – Az az helyzet, hogy mindez a közös kasszába kerül és senki sem tudhatja, hogy amikor Te nyugdíjba mész, mennyire lesz tele az a kassza és Neked mennyi jut.
• „De hát én nem értek a megtakarításokhoz!”- A család költségvetését meg tudod tervezni? Akkor ez is menni fog.
• „De hát nekem erre nincs félretennivaló pénzem”- Nézz utána, egy (családi?) költségcsökkentő kör után összejöhet a havi összeg, ami ehhez szükséges. Mutatjuk, hogyan csináld.
• „De hát én már félreraktam egy kisebb összeget a bankszámlánkra.” Gratula! Azt tudod, hogy (ez)/az) mennyit kamatozik és mennyi (mekkora) az infláció? Abban is biztos vagy, hogy elég lesz? Ha nem, kövess minket!
• „De hát sosem tudtam előre gondolkodni, egyik napról a másikra próbálok csak tervezni!”- No para, mi sem, de legalább tegyél egy próbát!

A következő hetekben támpontot adunk, hogyan indulj el, ha még nem tetted meg vagy vakvágányra futottál.

Érthetően, használhatóan, őszintén, egyszerűen.

Fotó:pexels.com