Ezt a pakolás témát nem bírjuk elengedni. Kivételesen ezt szerintem el lehet engedni. És mégis: időről időre kényszeresen ránk tör a pakolás téma. Kijön belőlünk, elönti az agyunkat, ránk tör, kikészít, foglalkoztat. Szücs Szilvi írása.

Rend legyen

Hogy rend legyen, meg tisztaság, meg, nem egy HOTEL-ban laksz. Neked is segítened kell!-egy idő után unod a saját hangodat és inkább elpakolsz helyette. Ez ugyanolyan, mint amikor a munkahelyen inkább megcsinálod mások helyett a munkát, mert sokkal nehezebb és időigényesebb, ha el kell magyaráznod.

Elpakolsz, kidobod, berakod, letörlöd helyette. Ebben az a csapda, hogy nem fogja érteni amikor kiakadsz rá. Ha eddig megcsinálta, most mi a baja? – gondolja. Hozzáteszem: jogosan. Viszont, ha világosan kommunikálod felé, hogy

mostantól felülírod az otthoni rabszolgaság törvényeit,

az egy viszonylag egyértelmű jelzés lehet felé, hogy ez azt jelenti: nem pakolsz többet utána. Így kimondva: nem pakolok többet utánad!

Mik az elvárások és ezt tudja-e a kamasz

Egyébként egy kamasznak a tanuláson kívül milyen kötelezettségei vannak? Kell-e házimunkát végeznie (függetlenül attól, hogy fiú vagy lány) vagy ha jól tanul, akkor ő csak ezzel foglalkozzon a többit majd megoldjuk?

Ha elfogadjuk, hogy vannak feladatai a tanuláson kívül is, akkor azt hogyan kérjük számon?

Jó kérdés, de itt egy lehetséges válasz.

OLVASTAD MÁR?  A túlóvó szülő jót akar, szeretetből (és szorongásból) cselekszik

Ha eddig nem voltak feladatai (tehát kiskorától ez valamiért elmaradt vagy hirtelen lett kamasz és eddig ez fel sem merült), akkor nehezebb a helyzet.

Megkérni, hogy vigye ki maga után a tányért – amit eddig valaki kivitte helyette – biztos nem megy majd elsőre.

Irtó nehéz következetesen végigvinni ezt a vonalat. Viszont ha arra gondolunk, hogy ez nem csak arra jó, hogy végre nem nekünk kell mérgelődve kidobni az odaszáradt maradékot a tányérjáról, hanem arra is, hogy ezáltal jobban érzékelje a körülötte lévő világot, akkor ott a pont.

Kezdetben maximum két témát feszegetnék.

Étkezés után elpakolás. (Minden alkalommal, tehát akkor is, ha együtt eszik az egész család és akkor is, amikor egyedül van otthon. Egyszer meg kell mutatni, hogy mit jelent számodra az elpakolás, mert itt lehetnek félreértések. Mire gondolok?

Elpakolni nem egyenlő azzal, ha a tányért 15 centiméterrel arrébb teszi, hanem a mosogatóba helyezi. Ne adj isten, elmosogatja!

Hetente egyszer porszívózás és rendrakás a szobájában. Tök mindegy, hogy szerinted mi a tökéletes rend. Itt az a rend, ami szerinte rend. Nem kell a tökéletességre törekedni, most tényleg

csak az a cél, hogy viszonylagos rend legyen.

Egy-két hét hangolódás után ha elmarad valamelyik, akkor jöhet a közösen (előre megbeszélt és rögzített) kitalált retorzió. Például: meghosszabított szemétlevitel, még egy teregetés.

OLVASTAD MÁR?  Kérdezd meg gyógyszerészed!

Türelem, türelem és türelem

Legyünk türelmesek. Ez az egész rendrakás téma inkább minket érdekel, mint a kamaszt, akinek tökéletesen jó az is, ha kuplerájban tölti a mindennapjait. Próbáljuk elmondani neki, hogy nekünk ez miért fontos, mit szeretnénk ezzel elérni és próbáljunk meg egy közös megállapodást kötni a rendetlenség témakörben. Azért fontos, mert egy kamasz-szülő kapcsolatot nagyon meg tud „fertőzni” a rendrakás, pakolás, rendetlenség.

A kamasz egy idő után tényleg csak azt érzi, hogy „sportot űzünk” ebből és egyre idegesebbek leszünk. Emiatt sok ennél százszor fontosabb témát sem tudunk megbeszélni.

Kis lépések taktikája, amiben nem is az a lényeg (és ezt elsősorban nekünk kell elfogadni), hogy mostantól egy morzsa sem maradhat az asztalon, hanem az, hogy nem egy szolgáltatást nyújtunk otthon a számukra. Ha én megtudom tenni, hogy beteszem a tányérokat a mosogatóba, akkor bizony ő is megteheti.

Mert ahogy élünk, az egy ilyen kölcsönös sztori…

Gyertek beszélgetni erről a témáról (is). Szeretettel várlak benneteket ITT.

Oszd meg a véleményed velünk!