Hogyan tudod egy kamasznak kimutatni a szeretetedet?
Nem is olyan egyszerű kérdés ez. Kisgyerekkorban szétpuszilgattad, nagygyerekkorban meg ölelgeted, ha engedi, mondod neki, ha eszedbe jut. Próbálsz kapcsolódni. Oké, de hogyan?
Nem is olyan egyszerű kérdés ez. Kisgyerekkorban szétpuszilgattad, nagygyerekkorban meg ölelgeted, ha engedi, mondod neki, ha eszedbe jut. Próbálsz kapcsolódni. Oké, de hogyan?
Ahogy nőnek a gyerekek (kamaszodnak) elvileg mindenre valahogy több időnk jut.
Végre itt a nyár és meleg az idő. Nagymamámra emlékezem, ezt dúdolgatta amikor minden nyáron beköltöztem hozzá egy hónapra.
Az egyik legunalmasabb és egyben legmisztikusabb kérdés a KÉSZAHÁZID.
Olvasom valahol, hogy az igazi anyaság valami olyasmi, hogy a gyerek (kamasz) jólétét és boldogságát ameddig gyerek, addig magad elé helyezed és a feltétel nélkül szereted, bármit is jelentsen ez.
Zsebpénz témában általában parázunk.
Negyven felé, vagy éppen már negyvenen túl az ember körülnéz. Megnézi, hogy hova ment el ez a sok év, kik veszik körül, kivel beszélget, kinek mondja el a gondolatait.
A minap megkérdezte tőlünk valaki, hogy mennyire bírjuk, mi anyaparások ezt a megosztó világot, pláne anya és kamasz témában.
Sokszor hallunk, olvasunk arról, hogy ha minden nap közösen vacsorázik a család, akkor ott lehetőség nyílik arra, hogy megbeszéljék a napi eseményeket.
Az összeolvadtság életcsapdájában az ember szinte azt sem tudja, hol ér véget az én, és hol kezdődik a másik, jellemzően egy szülőfigura, vagy a partner.