A válás utáni élet
Aki átélte már a válás minden fázisát, annak ismerős lesz ez a történet.
Aki átélte már a válás minden fázisát, annak ismerős lesz ez a történet.
Ha eszembe jut nagyapám, egy zsúfolt antik íróasztal mögött üldögélve látom őt.
Mindig elégedetten dagonyázom a kellemesen langyos önsajnálatban, amikor a szendvicsgeneráció sanyarú sorsáról olvasok cikket: valóban nehéz a játszótér, az idősek otthona és a munkahely közötti örökös ingázás.
Ismertem egy asszonyt, aki hetven éves kora körül azt képzelte és verbalizálta a környezetében (családjában), hogy ő mi mindent élt meg közösen a gyerekével és azok gyerekeivel, azaz az unokáival.
Akkor is ha éppen elkezdődött az iskola és akkor is, ha már mindjárt vége, még akkor is ez a témánk, ha már rég nem jár suliba. Ja, akkor talán már
Van aki mindent előre megtervez a legapróbb pontossággal és van, aki meg nem. A "megterveztem és mégsem úgy alakult" sokunkkal előfordult már. Amúgy is minden kockázatos: az előretervezés, a határidőnapló, biztonság,
Fura az ember, mert amikor ilyen történeteket olvas, akkor megfordul vele a világ. Gondolatban gyorsan átrendezi a fontos, nem fontos dolgokat, gondol a szeretteire, magára, az életre és a halálra.
A Family Guy történeteit évek óta hallgatom a kamasz fiaimtól. Egy évig a sztorik felén röhögtem, a másik felén kiakadtam, hogy ez mekkora gáz, undorító, sértegető sorozat.
Anyák napja előtt két nappal, Nőnap után ötvenhárommal, Valentin nap után százhárommal álljunk meg egy pillanatra. Ezek ugyebár a „fontos”napok az anya és a női identitás elismerésére.
Ezerféleképpen lehet nehéz az embernek. Mindenkinek más a nehéz, mások a problémák. A napokban sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnék segíteni azokon, akiket bedarálnak a mindennapok. Hogyan tudnám úgy megragadni a