Ez nem rólad szól
Nézem a gyönyörű kamaszlányom, és arra gondolok, most már lassan tuti beköszönt az életünkbe a szerelem. Mármint az övébe, de gyermekéhez görcsösen rátelepedő anyaként ezt amolyan közös élményként definiálom.
Nézem a gyönyörű kamaszlányom, és arra gondolok, most már lassan tuti beköszönt az életünkbe a szerelem. Mármint az övébe, de gyermekéhez görcsösen rátelepedő anyaként ezt amolyan közös élményként definiálom.
Három gondolat, ami egy irányba mutat, pedig három különböző helyről jött. A férfiakról, fiúkról, apáinkról és gyerekeinkről jutott eszembe pár gondolat, egész pontosan három. Péter, állandó olvasó szerzőnk írása. Egyrészt
Az Anyaparát nők írják és többségében nők, anyák olvassák. Ettől még gondolkodhatunk dolgokról teljesen másképp, mi egymás közt. Nők. De anélkül, hogy csúsztatnánk, vagy általánosítanánk biztos, hogy vannak olyan témák,
Egy olyan férfi/nő lenne jó, aki olyan, aztán ilyen is, és ne legyen az és ne legyen ez és csinálja, és ne csinálja és legyen neki és ne legyen neki!
Könnyű azt mondani, hogy "beszéltessük" a gyereket, akkor majd szép lassan mindent elmond. Aha. Ehelyett inkább az a tapasztalat, hogy ha eddig nem volt része a családi együttléteknek a magunkról
A heti kult@jánlónkban két színdarabot ajánlunk. Az első egy férfiról szól, aki eljátssza nekünk egy negyven fölötti férfi hisztériáját, világba vetettségét, kapkodását, dühét. A második pedig egy nőről, Polcz Alainről, akit a
Az anyapara nagyon komoly szándéka (olyan, mintha egy harmadik személyről beszélnénk, közben most én írok nektek: Szilvi), hogy a parázó anya mellett lássuk a NŐt is. A kamasszal élő NŐt
“Azért nem keres senki, mert mindenkit csak kritizálsz! Nem veszed észre hogy senki nem akar veled lenni?” - azért egy ilyen mondat még egy harcedzett elvált, negyvenen túli, kamaszfiút nevelő