Az ég kék, a fű zöld, a gyerekek rosszul érzik magukat az iskolában
Döbbenetesen sok kamasz kerül most hozzám iskolafóbiával.
Döbbenetesen sok kamasz kerül most hozzám iskolafóbiával.
Nagyságrendileg 1 millió kamasz (kicsi és nagyon nagy) ma az iskolát.
Munkaidőm jelentős részében síkideg gimnazistákat győzködök arról, hogy egy vacakul sikerült érettségi nem a világ vége.
Amikor egy serdülő azért lesz öngyilkos, mert társai szekálták, túlzóan leegyszerűsítő az az álláspont, hogy az osztálytársak a hibásak.
- Ha 2 munkás 2 nap alatt 2 gödröt ás ki, akkor 4 munkás 4 nap alatt hány gödröt tud kiásni? - Mi van? Nem figyeltem… - Elmondom még egyszer.
Mostanában igen sokat tűnődőm azon, vajon ki volt az a szadista őrült, aki kitalálta, hogy gyermekeinket az ivarérés éveiben tegyük ki életük első meghatározó teljesítményhelyzetének, a középiskolai felvételinek?
Zsebpénz témában általában parázunk.
Elindult a tanév. Nélkülem. Csaknem 10 év után kiléptem a közoktatásból.
Minden reggel 6-kor fölkelek, és megteszek minden szükséges lépést ahhoz, hogy 8 órakor a munkahelyemen megjelenjek, és a rám bízott feladatot legjobb tudásom szerint elvégezzem.
Ismerek egy nyolcadik osztályos lányt, aki rajong a fizikáért, mert a tanár színes-szagos kísérletekkel teszi izgalmassá az órákat. Ugyanez a lány gyűlöli a kémiát, mert a tanár rém unalmas órákat