Közös élmény
Sokszor hallunk, olvasunk arról, hogy ha minden nap közösen vacsorázik a család, akkor ott lehetőség nyílik arra, hogy megbeszéljék a napi eseményeket.
Sokszor hallunk, olvasunk arról, hogy ha minden nap közösen vacsorázik a család, akkor ott lehetőség nyílik arra, hogy megbeszéljék a napi eseményeket.
Az év nagy részében mindennap találkozunk velük, a nyári lazaságban („most nem alszom itthon, most X alszik nálunk, most én alszom náluk, most még nem tudom, hogy hol alszunk”) pedig
Egészen elképesztő, hogy eddig ezt nem vettem észre. Illetve láttam már többször ezt a jelenséget, de valahogy legyintettem rá. Nem találtam feltűnőnek.
Hányszor hallottad, hogy az iskolában tanultak „nem az életre tanítanak”.
Egy tízes lista arról szól, hogy miért vagy tök szerencsés, ha már kamasz a gyereked (gyerekeid).
Én bármikor feladnám, kihagynám, elfelejteném az Anyák napját.
A sok bonyolult helyzet mellett – amit generál egy kamasz gyerekkel való élvezetes együttélés – vannak a látszólag egyszerűnek tűnő dolgok, amiket képesek vagyunk túlbonyolítani.
Amikor nyáron a kamasz délben kel és hajnalban fekszik, nem nagy ügy.
A kérdés már önmagában lehet megosztó, hiszen ha semmi másban az életben, de a gyerekkel kapcsolatban pont az a lényeg, hogy semmit, de tényleg semmit nem vársz tőle cserébe.
Erős kezdéssel indítok, ami jó kis közhelynek tűnhet. Amennyire csak tudjátok tegyétek magatok számára boldoggá (bárkinek bármit is jelentsen ez a szó) a karácsonyt.