24 helyett 21 üzenet karácsonyig
Az adventi kalendáriumnak is van egy „kamaszkori íve”.
Az adventi kalendáriumnak is van egy „kamaszkori íve”.
Az év utolsó, ünnepekkel átszőtt hónapja még a legnormálisabban működő mozaik családok életében is katasztrófa-közeli hangulatot idéz.
Rendhagyó módon először nektek küldünk üzeneteket, amelyeket véletlenszerűen tegyetek bele a kis papírzacskókba (amit a kamaszoknak készítetek) és mindennap bontsátok ki közösen vagy egyedül.
Erős kezdéssel indítok, ami jó kis közhelynek tűnhet. Amennyire csak tudjátok tegyétek magatok számára boldoggá (bárkinek bármit is jelentsen ez a szó) a karácsonyt.
Már csak egy hét karácsonyig. Ajándékok, csillogó gömbök, sütemények, tervek, receptek a fejekben. Készülünk a szeretet ünnepére.
Mielőtt nekikezdenél elolvasni ezt a cikket, csukd be a szemed és gondolj pár másodpercig a kamaszkorodra, amikor anyád már totál kész volt a karácsonyi készülődéstől.
Október közepe óta ömlik rám a Hull a pelyhes és a Csendes éj feeling, mikulások, hógömbök, feldíszített karácsonyfák lihegnek az arcunkba, hogy itt a karácsony.
Anyám egyedül nevelt két éves koromtól. Az apám annyira volt az apám, amennyire valaki az lehet 1400 km-ről. Nem igazán. Két szenteste volt, amit együtt tölthetett a családom.
Az úgy volt, hogy valami zavar támadt az erőben és egy kamasszal keveredtem bele a karácsonyi bevásárlásba. Egész pontosan a karácsonyi menühöz a hozzávalók megvásárlásába.
Próbálom felfogni a telefonban elhangzottakat: Mama, nem tudok hazajönni karácsonyra. Hallok minden szót és értek is, de valahogy mégsem értem, csak hallom. Nem tud karanténban itthon is lenni; majd, ha visszamegy,