Amikor továbbtanul, saját álmát vagy az enyémet teljesíti be?
Nyakunkon az érettségi. Izgatott szülők és diákok zizegnek a felvételi pontszámok útvesztőjében, úton-útfélen zúdul rám a kérdés: a te fiad hova tovább…?
Nyakunkon az érettségi. Izgatott szülők és diákok zizegnek a felvételi pontszámok útvesztőjében, úton-útfélen zúdul rám a kérdés: a te fiad hova tovább…?
A kamaszkor az egyik olyan aggasztókitüntetett időszaka életünknek, amit a pszichológusok normatív krízisként emlegetnek. Az évtizedek során több menetrendszerű megbolonduláson megyünk keresztül, ezek közül legdurvább a serdülőkor, illetve az életközépi
Világéletemben fiús anyuka voltam. Mármint abban a 10 évben, amikor csak fiaim voltak.
A kamasszal való egy fedél alatti vergődés életforma mellé néha beköltözik egy nyomasztó érzés, ami azt visítja a füledbe, hogy rég nem azt az életet éled, amit egykor civilizált, társadalmi normák
Az év utolsó, ünnepekkel átszőtt hónapja még a legnormálisabban működő mozaik családok életében is katasztrófa-közeli hangulatot idéz.
A műszempilláim ragasztgatása közben a kozmetikusom azon elmélkedett, hogy a húgom is volt nála, és el sem hiszi, hogy rokonok vagyunk, annyira különbözünk egymástól. Csukott szemhéjjaim mögött elmerengtem a rejtélyes
Egyik nap Nagyfiammal nosztalgiával emlékeztünk meg ifjúkori intői történetéről. Nem volt ő rossz gyerek, csak mindig elkésett az órákról, elvesztette a cuccait, és néha elaludt az órákon.
Anyává válásunk pillanatában kezdenek el termelődni bennünk azok az önsorsrontó gondolatok, amelyek az aggodalom kimeríthetetlen kincsesbányáját jelentik hátralévő életünkben.
A nyári időszak alkalmas arra, hogy azokat a szorongásaimat, amelyeket év közben a hétköznapok mederben tartására tett kísérleteim közepette elnyomok, friss erővel kukázzam elő.
Öregedni rossz. Nőként öregedni rosszabb. Hiú nőként öregedni a legrosszabb.