Minden évben amikor felkeresem a nőgyógyászt a szűrés miatt mindig le akarom mondani az utolsó pillanatban. Semmi különösebb oka nincs, csak annyi, hogy kellemetlen az egész és a várakozás az eredményre meg kifejezetten idegesítő. Miközben egyáltalán nem az. Emellett vannak ezek a nőgyógyáaszti „izék”, amik támadnak negyven körül. A menopauzáról meg nem is beszélek, arról most kérdeztem először a dokit. Aki nyilván megnyugtatott, de nem most jöttem le a falvédőről. Bábel-Szücs Szilvia írása.
Negyven körül a menstruáció sem a régi, ti is így vagytok ezzel?
A menstruáció, és az azt kísérő fájdalom, rendellenesség sokunkat érint és foglalkoztat, sokszor mégsem kérünk segítséget. Ezek hátterében akár mióma is állhat, amiről már mindenki hallott, tünetei nagyon sok nőt érintenek, mégis, alacsony az orvosilag diagnosztizáltak aránya.
Csak, hogy tudjátok, ha ilyen tüneteket észleltek, akkor nem kell tovább húzni az időt, hogy majd a hosszú hétvége után, majd az ünnepek után, majd az új évben elmegyek a nőgyógyászhoz…Ismerős?
Ha nem vagy jól, el kell menni az orvoshoz. Még akkor is, ha utálsz nőgyógyászhoz járni.
A leggyakoribb panaszok:
- Elhúzódó, alvadékos, fájdalmas havi vérzések,
- vérzéskimaradás, a havi vérzés közeledtével fokozódó emlőfeszülés,
- más tünetek a daganat által okozott térszűkítő folyamat rovására írható, vizeletelfolyási akadályok, vizelési panaszok
- székletürítés nehézségei,
- ismétlődő húgyúti fertőzések (pl. hólyaghurut, vesemedence-gyulladás.
Emellett van még többféle tünet, ezekről ITT olvashatsz összegyűjve.
Az első nőgyógyász és az első menstruáció története
„Nőgyógyászati asszisztensként évente több ezer pácienssel találkozom, így tudom, látom a problémáikat. Sokan nem kapnak választ a kérdéseikre, tanácstalanok, fejükben rengeteg téves információval”— mondja Takács Zsoltné Katalin.
„Engem a későbbi anyósom, vagyis akkor, 16 évesen még a párom édesanyja vitt el először nőgyógyászhoz. Otthon nem kaptam meg semmit, addig a könyvtárból, illetve az egészségügyi iskolában tanultakból voltak információim. Nagyon sokat köszönhetek neki és akkor megfogadtam: szülőként és a munkámban is mindent megteszek majd, hogy minél több információt adjak át.
Ezért is csatlakoztam a FEME-hez. A betegtájékoztatás a legfontosabb, a személyre szabott információ, ehhez viszont nélkülözhetetlen az orvos-páciens közötti bizalmi viszony, olyan személytől kell ezeket megkapni, akiben maximálisan megbízik.
Sokan jönnek vérzészavarral, van, hogy már akkora miómával, ami nyomja a húgyhólyagot, vagy esetleg a székelésnél is gondokat okoz. A lehetőségekről tájékoztatjuk a beteget, mikor jó a gyógyszeres, konzervatív kezelés és mikor elkerülhetetlen a műtét.”
És akkor ugorjunk vissza az időben és legyen 1984!
Nekem például 12 éves koromban jött meg. Még arra is emlékszem, hogy délután volt és konkrétan fogalmam sem volt, hogy ez most mi. Gyorsan átvettem egy piros bugyit, mert arra gondoltam, hogy
ez is piros, az is piros, akkor biztos, hogy nem fog látszani.
Rohantam be anyukám munkahelyére, hogy elmeséljem a HÍRT. Hát azt nem mondhatnám, hogy ő is ekkora feneket kerített a témának. Mondta, hogy jó, én meg metrózhattam haza. Aztán az edzőtáborban nyáron kipróbáltam a tampont. Első körben egy egész dobozt „elpróbálgattam”, mert sehogy sem sikerült a helyére tennem. Emlékszem, hogy a csapattársaim tanácsait használtam fel arra, hogy mire elkezdődik a nap első edzése, már fel legyek tamponozva. Hát nem sikerült.
A téma nálam itt véget is ért, mert fiaim vannak, akiket csak kvázi érdekel a téma. A kisebbik rakétának hívja a tampont, a nagyobbik meg ha idegesebb vagyok az átlagnál, akkor megjegyzi, hogy
biztos megjött anyának.
Viszont igyekszem komolyan venni a testem, járok szűrésre és örülök, hogy van egy olyan oldal, ahol minden nőgyógyászati „izét” egyhelyen megtalálok.
Fotó: feme.hu
Oszd meg a véleményed velünk!