Óvodapszichológusként arra bíztattam a tanácstalan szülőket, hogy nyugodtan bízzanak az óvónő ítéletében: ha ő iskolaérettnek tartja gyermekét, vigye bátran. Szülőként is ezt tettem: az óvónő tanácsára elküldtem az alig hatévesemet iskolába. Döntésemben akkor kezdtem kételkedni, amikor leánykám már az iskolából hazavezető ötperces kocsikázás alatt rendszeresen elaludt. Amióta fizetem a felzárkóztató foglalkozásokat, már biztosan tudom, hogy hiba volt a 16 kilós, pösze gyerekemet iskolába adni. Salát Janka pszichológus írása.
Szakszolgálati pszichológusként már határozottan arra bátorítom a szülőket, hogy ha kétségeik vannak, inkább tartsák óvodában.
Az iskolaérettség
A gyerekek a világ minden táján, ahol közoktatás létezik, 5 és 7 éves koruk között megkezdik az iskolát. Ahol nincs közoktatás, ott ebben az életkorban kezdenek beállni a családi munkamegosztásba. Ez nem véletlen egybeesés.
Ilyenkor a fejlődés több területen összeérik: a testarányok fokozatosan közelítenek a felnőttkori arányhoz, elkezdődik a fogváltás, a szervezet teherbíróbb lesz, fontos érési folyamatok fejeződnek be az agykéregben, a különböző kérgi területek között javul az együttműködés, ugrásszerűen fejlődik a logikus gondolkodás.
A mozgás harmonikussá válik, lényegében bármilyen tevékenységet képesek elsajátítani. A figyelem összpontosításának képessége nagymértékben fejlődik, nő a memória tárolókapacitása stb.
Összességében elmondható, hogy a hat év körüli gyermek iskolaéretti válik.
A hangsúly a „körüli” szócskán van. Egyesek már öt és fél évesen megérnek az iskolakezdésre, másokat még hétévesen sem szívesen engednék iskolába. Egy jól működő rendszerben ezeket az egyéni különbségeket akár figyelembe is lehetne venni.
Egy kutatás szerint azok, akiknek könnyen ment az olvasástanulás első osztályban, 16 évesen sokkal szívesebben vettek könyvet a kezükbe, mint azok, akik küszködés árán sajátították el az olvasás készségét. Már csak ezért is érdemes megvárni, amíg minden összeérik a gördülékeny tanuláshoz.
Törvényi szabályozás
Az idei évtől az óvoda és a szülő már nem dönthet a gyermek sorsa felől, ha az 2020. augusztus 31-ig betölti hatodik életévét, az iskolakezdés kötelező.
Ez alól csak az Oktatási Hivatal (OH) adhat felmentést, amennyiben a szülő 2020. január 31-ig kérelmet nyújtott be. Az OH vagy elfogadta, vagy elutasította a kérvényt, esetleg vizsgálatra küldte a gyereket a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz.
Az idei év még átmenetinek számított, a pedagógiai szakszolgálatok az OH kérvényt megelőzően iskolaérettségi vizsgálatokat végezhettek, az OH pedig elfogadta döntésüket. Ha tehát a gyerekre a pedagógiai szakszolgálat kimondta, hogy nem iskolaérett, akkor óvodában maradhatott.
A jövő tanévtől sajnos már nem lesz lehetőség erre a kiskapura. A pedagógiai szakszolgálat csak az OH felkérésére fog iskolaérettségi vizsgálatot végezni. A BTM-ről vagy SNI-ről szóló szakvélemény ugyan (amennyiben az 2021. január 15-ig megszületik) tartalmazhat az iskolakezdés elhalasztására vonatkozó javaslatot, ezt az OH kérvényezés nélkül elfogadja, de ez a lehetőség csak BTM/SNI gyerekek számára nyitott.
A valóság
Mivel pedagógiai szakszolgálatnál dolgozom, és novemberben három héten keresztül orrvérzésig iskolaérettségi vizsgálatokat végeztem, valahogy azt feltételeztem, hogy a törvénymódosítás méregfogát sikerült kihúzni.
Mi ugyanis halál komolyan vettük feladatunkat, hogy nem hozunk olyan döntést, ami nem a gyermek érdekét szolgálja. Minden egyes döntést alaposan átbeszéltünk a szülővel, és gyakorlatilag senkit nem küldtünk iskolába.
Úgy tűnik, nem mindenhol volt ilyen kegyes a sors. Volt, akit a szakszolálat a szülő véleménye ellenére iskolaérettnek nyilvánított. De sokan eleve el sem jutottak iskolaérettségi vizsgálatra, szakvélemény nélkül adták hát be kérelmüket az Oktatási Hivatalhoz.
Az OH az esetek döntő többségében helyt adott a szülők kérelmének, vagy utólagosan a pedagógiai szakszolgálathoz küldte a gyereket, de így is 1000-nél több az olyan óvodás, aki a szülők meggyőződése ellenére fog iskolát kezdeni.
A Szülői Hang honlapját olvasva megdöbbentem, kiket kényszerítenek iskolába: jobbára SNI-s gyerekeket, akik 2020-ban már a 7. életévüket töltik. De van közöttük olyan, aki 104 cm magas, autista, figyelemzavaros, extrém koraszülött stb.
A szülők bírósági úton támadhatják meg az OH döntését, de erre a költségek és a macera miatt kevesen vállalkoznak. Arról nem beszélve, hogy a bíróság az esetek döntő többségében az OH javára, a szülő ellenében döntött.
Aggályos, hogy jövő tanévtől már nemcsak a szülő és az óvoda, de a pedagógia szakszolgálat véleménye sem lesz mérvadó, a kiskapuk bezárultak.
Ha most járnék ebben a cipőben saját gyerek miatt, az összes szakembertől, aki valaha látta a gyerekemet – legyen az orvos, pszichológus, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, logopédus, óvónő – megpróbálnék valamiféle papírt kicsiholni, ami a gyerekem éretlenségét támasztja alá, és ezt mind csatolnám az OH kérelemhez. Az nem lehet, hogy egy nem ágytiszta, selypítő, 15 kilós, amúgy koraszülött gyereken ne essen meg az OH hivatalnok szíve!
Értem én, hogy óvónőből még nagyobb a hiány, mint tanárból, az államnak rövid távon költségkímélőbb iskolába nyomni boldog-boldogtalant, de érdemes lenne hosszú távú szempontokat is figyelembe venni.
Az a gyerek, akinek első iskolai évei nem a sorozatos kudarcokról szóltak, kisebb valószínűséggel fog a devianciák felé fordulni, kevésbé fenyegeti testi-lelki betegség, nagyobb valószínűséggel tanul tovább, és illeszkedik be a munka világába.
Egy iskolaéretten iskolába kerülő gyerek tehát kevésbé terheli meg a költségvetést, és nagyobb eséllyel lesz tisztességes adófizető polgár…
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!