A nemváltoztatásról

Nagy-Britanniában nemrég szigorították a törvényt, megnehezítették a pubertásgátló kezeléseket gyerekeknél, mivel volt, aki felnőttkorban megbánta a nemváltoztatást. Úgy értelmezem, az említett esetben óriási szakmai hibát vétett a klinika, három egyórás konzultáció után írták fel számára a pubertásblokkolót. A nem megalapozott, nem kellően megérlelt, a nem alapos önismereten nyugvó hormonkezelés, majd nemváltó műtét tragédiákhoz vezethet. Salát Janka írása.

Nemváltoztatás?

Magyarországon pubertásblokkoló kezelés egyáltalán nem létezik, ezért teljesen felesleges gyermekeinket rettegve félteni az LMBTQ-propagandától. A korábbi szabályozások szerint a nemi diszfóriával küzdő gyermekek vártak 18 éves korukig, amikor is hivatalos nem és névváltoztatás után belekezdhettek a hormonkezelésbe, később pedig a műtétsorozatba. Idén májusban az országgyűlés megszavazta azt a törvényt, amely a nemváltoztatás jogi elismerését lehetetlenné teszi.

Nem győzöm hangsúlyozni: a nemváltoztatás csakis szigorú szakmai keretek között történhet. Amikor egy gyermek, vagy serdülő szakemberhez fordul azzal, hogy nem érzi jól magát a bőrében, életbevágóan fontos differenciáldiagnosztikai kérdés, hogy

nemi diszfóriával, vagy csupán nemi nonkonformitással állunk szemben.

A nemi nonkonformitás

Azt jelenti, hogy az illető nemi önkifejezése eltér a születéskor megállapított nemükhöz köthető normáktól, például, ha egy kisfiú szeret hercegnős ruhákba öltözni, vagy egy kislány babázás helyett inkább fára mászna és barkácsolna. Nekik nem azzal van bajuk, hogy kukijuk, vagy puncijuk van, hanem azzal, hogy ez az adottság bizonyos viselkedési normákba kényszerítené őket.

Semmi szükség a testük átszabására, egy elfogadó közegre azonban igen, ahol boldogan élhetnek fiús lányként, vagy lányos fiúként.

A serdülőkorban az a szép, hogy a legdurvább végletek is normálisnak tekinthetők, ha hosszabb-rövidebb idő alatt a társadalom számára is elfogadható, „normális” mederbe visszatér a viselkedés vagy érzés. Ha az eddig habos-babos kislányunk előáll, hogy ő inkább fiú lenne, elképzelhető, hogy ő így próbál lázadni a konvenciók ellen, és nem kell rögtön elsiratnunk még meg sem született unokáinkat.

A nemi diszfória

Ezzel szemben egy lelki-mentális zavar, amikor az illető a testi adottságait érzi idegennek. Tehát itt konkrétan az a baj, hogy miért van, vagy nincs nekem kukim. Már kisgyermekkorban is jelentkezhet a zavar, de ennek részletezésétől most eltekintek.

A DSM-5 szerint serdülő, vagy felnőttkorban az alábbiak közül legalább két kritériumnak teljesülnie kell, legalább 6 hónapon keresztül, hogy nemi diszfóriáról beszélhessünk:

1. Kifejezett össze nem illés a személy megtapasztalt neme és elsődleges és/vagy másodlagos nemi jellege között.
2. Erős vágy arra, hogy a személy megszabaduljon elsődleges és/vagy másodlagos nemi jegyeitől, mivel ezek kifejezetten ütköznek megtapasztalt (kamaszoknál várt) nemi jegyeivel.
3. Erős vágy a másik nem elsődleges és/vagy másodlagos nemi jellegei iránt.
4. Erős vágy arra, hogy a személy a másik nemhez tartozzon.
5. Erős vágy arra, hogy úgy kezeljék, mintha a másik nemhez tartozna.
6. Erős meggyőződés, hogy a személy a másik nemre jellemző tipikus érzelmeket és reakciókat birtokolja.

Mindezen tüneteknek ráadásul klinikailag jelentős szenvedéssel és működési zavarral kell járnia ahhoz, hogy a személy diagnózist kapjon. Felnőttkorban a nemi diszfória előfordulási gyakorisága 0,3-0,5%. Tehát 2-300 emberből 1 érintett.

Ideológiamentes mukakör

Jó lenne, ha ők érzelmi és szakmai támogatást kapnának már a problémák keletkezésének idején, gondolok itt a mélyreható pszichoterápiás segítségre. A terápia két dologra nem irányulhat:

1. Arra, hogy az illető nemet változtasson, és
2. arra, hogy az illető ne változtasson nemet.

Csak az vállaljon ilyen munkát, aki valóban képes mindenfajta ideológiától mentesen közelíteni az egyénhez, és a befolyásolás legcsekélyebb árnyéka nélkül képes kliensét az önismeret rögös útján kísérni.

Az önismereti munka egy ennyire nehéz identitáskrízisben nem kikerülhető!

A pubertásgátló kezelés még visszafordítható, a gyerek leginkább időt nyer arra, hogy tisztázza magában a kérdést

Persze az idő mit sem segít, ha a gyerek közben nem kap tényleges, pszichoterápiás segítséget ahhoz, hogy eldönthesse, bele akar vágni a már visszafordíthatatlan hormonkezelésbe, majd műtéti beavatkozásba, vagy idővel képessé válik elfogadni biológiai adottságait.

A nemi diszfória egy jelentős szenvedést okozó állapot, ezért minden gyermeket, minden embert megillet a jog, hogy a szenvedésnyomást csökkentsük. Az össze nem illést kétféleképpen lehet orvosolni:

• vagy a tudatot igazítjuk a biológiai testhez,
• vagy a testet igazítjuk a tudathoz.

Laikusként úgy gondolhatjuk, az előbbi még mindig egyszerűbb, mint az utóbbi, a valóság azonban nem ezt mutatja. A nemi nonkonformitást a többség „kinövi” (esetleg saját nemi identitásával kibékülve homoszexuálisként él), a diszfória azonban igen makacsul ellenáll a „jobbító szándéknak”.

A gender diszfória biológiai gyökereinek megértése még messze van, de a jelek arra utalnak, hogy igenis van biológiai alapja a test-lélek össze nem illésnek!

Beszéljünk azokról, akiknek a biológiai neme valóban nem besorolható a dichotóm férfi-nő világunkba

Minden 1000 fiúból 1-2 olyan akad, aki xy helyett xxy kromoszómával születik. A korszerű géndiagnosztikai eszközökkel már magzati korban kimutatható, ezért sokan elvetetik, mondván, hogy milyen élete lenne ebben a világban? Hát milyen?

Akár boldog is lehetne, ha egy hangyabokányit elfogadóbbak lennénk. Ezek az ún. Klinefelter-szindrómás fiúk általában magasak, de normális megjelenésűek, átlagos IQ-val, de lehet beszéd- és olvasási zavaruk, illetve általában meddők.

A normálisnál kevesebb tesztoszteron hormont termelő, kisebb méretű herék vannak jelen, amely a serdülőkori folyamatok késleltetett vagy csak részben történő lezajlásához vezethet. A szindróma együtt járhat továbbá az érintett férfiak emlőmirigyeinek nőies megnagyobbodásával, a ritkább arc- és testszőrzettel.

2-4000emberből egy hermafrodita, kettős nemi szerve van, a kétneműség kevésbé nyilvánvaló formái azonban ennél sokkal gyakoribbak. Ismertem egy fiút, aki sok-sok év szenvedés után lány lett. A műtétsorozat közben derült ki, hogy van méhe, és később még arra is képes volt, hogy teherbe essen (sajnos a babát nem tudta kihordani).

A „hibás fejlődési párosítás” hipotézise szerint a méhben a nemi szervek fejlődése és az agy szexuális deifferenciálódása eltérő ütemben zajlik, így elképzelhető, hogy eltérő irányba fordul a test és az agy.

Eszerint az az érzés, hogy milyen nemű vagyok, már magzati korban kialakul. A hipotézist megerősítő és cáfoló kutatási eredmények egyaránt születtek. Az agy strukturális és funkcionális különbsége cisz- és transzgender emberek között úgy tűnik, létezik, de az ok-okozati összefüggés még nem teljesen érthető.

Ha az égegyadta világon semmiféle biológiai eltérés nem magyarázza a nemi diszfóriát, akkor sem mehetünk el szenvtelenül – pláne fintorogva – az ily mértékű diszkrepanciát megélő embertársaink mellett. Ha legközelebb azon kapnád magad, hogy erkölcsi magaslatról köpnéd le „azt az undorító transzit”, kérlek, előbb gondolj bele, miféle élettörténet állhat mögötte.

Fotó:pexels.com