Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy a jót és a rosszat kétféleképpen képzelhetem el. Az egyik verzió, amikor húzok egy vonalat, amelynek egyik végén van a jó, a másik végén pedig a rossz. Bármit is jelentsen ez a két szó, a lényeg, hogy sosem találkoznak…
De úgy is elképzelhetem, hogy egy kört rajzolok, akkor viszont a jó és a rossz egészen közel kerül egymáshoz. Egész pontosan összeérnek. Szücs Szilvi írása.
Simon Márton után szabadon arról, hogy mi jó
Nyáron kapun kilépni nagymelegben.
A reggeli kávéra gondolni lefekvéskor.
Egyedül lenni a korán reggelen.
Kiülni a hidegben a teraszra és bámulni.
Autóból embereket nézni miközben szól a zene.
Rég látott gyereket megölelni.
Gyertyát elfújni és szagolni.
Füzetbe szépen írni.
Nyáron hűvös házba bemenni, hűvös takaró alatt elterülni.
Papucsban kulccsal balatoni strandra lemenni.
Kádban telefonálni.
Nyakba szagolva férfi parfüm illatot szagolgatni.
Ajándékot választani.
Jó bort inni.
Nagyon finomat enni.
Sikeresen mediálni egy lehetetlennek tűnő konfliktust.
Eltávolodni, majd újra közel kerülni.
Áthúzott ágyneműben aludni.
Önismereti tréningen felismerni.
Fodrász után ablaküvegbe tetszelegni.
Gondolatban kiérni a reptérre és várakozni.
Karácsonyi ajándékkal biciklizni a hideg utcán.
Régi történeteken századszorra nevetni.
Itthonmaradt gyerekkel sokat együtt lenni és nevetni, nevetni.
Látni, hogy felelős lett a rózsájáért.
Étkezőasztalon pingpongozni.
Karácsonykor nappaliban élő éneket hallgatni és majdnem sírni…a boldogságtól.
Beszélgetni.
Az eredeti vers:
Simon Márton: Arról, hogy mi jó
Czesław Miłosznak
A téli szombat délelőttök, amikor semmi dolgunk.
Az egyszerű, matt, nehéz porcelánok.
Egy kényelmes szék. Egy nyaklánc felcsatolása.
Az ablakpárkányon álló, antik ezüst hamutálban a hó.
A percekig tartó, felszabadult, abbahagyhatatlan nevetés.
A sirályok éjszakánként a hidak felett.
Amikor azt hiszed, nincs nálad tűz, mégis találsz a zsebedben.
Nézni, ahogy mások horgásznak.
A körte. A ribizli. Az agavék csöndje.
Életedben először venni le valakiről a pólót.
A kihalt utcák karácsonykor. Egy rendes kávé.
Az ecset nyoma egy ötszáz éves képen. Fejből tudni bármit.
Egyedül utazni egy üres buszon. A régi akciófilmek. A régi híradók. A kocsiból elsőként látni meg a tengert.
Felnézni a Sarkcsillagra. Beágyazni. Éhesen ébredni.
A százéves lexikonok naivitása. Amikor inkább hazasétálsz.
Amikor ez a park, amiben éjszakánként úgy fuldoklom,
mint a halott katonalány tüdejében az eltévedt bogár,
a kelő napban felragyog
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!