Béna, de legalább könyv

Amikor egyetemista koromban önkénteseket toboroztunk sérült gyerekek táboraiba, igyekeztünk felvenni minden, a feladatra alkalmas lányt, és minden, a feladatra nem teljesen alkalmatlan fiút. Így alkottuk meg a „béna, de legalább fiú” kategóriát. Nem vagyok büszke a nemi diszkriminációra, de szükség volt legalább 1-2 fiúra a 8-10 lány mellé. Salát Janka írása.

Ennek analógiájára szültem most meg a „béna, de legalább könyv” fogalmát

Ma már a három gyerekemből kettő bizony tini, és a szemükben ókonzervatív dinoszaurusz vagyok: szívesebben látom őket könyvvel, mint laptoppal a kezükben.

Az elmúlt 10-11 évben igyekeztem megismertetni velük az igényes gyerekirodalmat, népmesék, klasszikus és kortárs meseírók művei közt csemegéztem, csemegézem.

Igen hatékonyan neveltem beléjük bűntudatot a virtuális világ élvezeteivel kapcsolatban, a gépezés = butulás nálunk axióma.

A digitális oktatás óta repedezik az elefántcsonttorony, már megkülönböztetünk jó gépezést és rossz gépezést, a 10 év fölötti gyermekeim fele pedig fittyet hány arra, hány agysejtje pusztul el egységnyi idő alatt.

A tízéves lányomat – úgy tűnik – talán sikerül olvasóvá nevelnem: könyvvel fekszik, könyvvel kel, könyvet kér karácsonyra, és egyetlen szülinapi kívánsága, hogy menjünk el a könyvtárba.

A 11 éves lányom ezzel szemben ellenáll az anyai hegyibeszédnek és olvasás tekintetében példamutató életének.

Fennen hirdeti, hogy utál olvasni, saját pénzből vásárolt Minecraft-ot, s bár saját telefonja nincs, az apja mobiljával szelfizget, videózik, snapchet-el (az mi?).

Számomra félelmetes élmény, hogy a korábban folyton rajzoló, mesét író, sportoló gyerek egy álló napig boldogan elvan egy nyamvadt telefonnal.

A múlt héten azonban csoda történt

Lányaim a kerületi közösségi házban táboroztak, ahol a pihenőidőt a könyvtárban tölthették. Legnagyobb örömömre kedden elsőszülött lányom azzal fogadott, hogy belekezdett egy regénybe, kölcsönözzük ki. Nem akarok becsületsértési pert akasztani a nyakamba, ezért a könyv valódi címét nem árulom el, de valami ilyesmi: TicToc sztár lett a pasim.

Mi ez a baromság?! – kérdeztem volna, ha észbe nem kapok: béna, de legalább könyv.

A könyvet kikölcsönöztem, majd kikölcsönöztem a sorozat másik 3 kötetét is. A rend kedvéért Szabó Magda: Születésnap c. regényét is becsempésztem a kosárba, hátha a TicToc sztár csak belépő lesz a szépirodalom világába.

Most örömmel járok körbe a lakásban: egyik gyerek az egyik szobában, másik gyerek a másik szobában készített olvasókuckót magának és falják a könyveket. A laptopot pillanatnyilag csak az óvodás követeli, akit azonban egyelőre könnyen leszerelek, egy „gyere, olvasok neked csuvas népmeséket” felajánlással.

Ha van ötletetek, hogy 10-12 éves lányokat milyen könyvvel lehet a TicToc sztár lett a pasim típusú regényektől elmozdítani az igényesebb irodalom felé, kérlek, ne tartsátok magatokban!

Fotó:pexels.com