Lassan tíz éve, hogy az írás megmentette az életemet, ugyanis ha egy barátnőm nem javasolja, hogy írjam ki magamból a fájdalmamat, akkor talán teljesen másképp alakult volna minden. És nem feltétlenül pozitív irányba, hiszen akkoriban nagyon sokszor éreztem úgy, hogy nem tudom tovább csinálni, ennyi volt, feladom, nincs tovább. Isik Réka írása.
Isik Réka gyerekkori traumája – az anyjához fűződő viszonya és a nagyapja brutalitása -határozta meg egész gyermekkorát, majd fiatal felnőtt életét. Édesanyja többször is megpróbált öngyilkos lenni. Az események a családban mindenki számára ismertek voltak, mégsem volt meg az erő ahhoz, hogy segítségért forduljanak. A teljes történetet ITT találjátok.
Írás
A tanácsot megfogadtam, és írni kezdtem. Ahogy az érzések szavakká váltak, majd mondatokká, úgy kezdett a csordultig telt lelkem egyre jobban kiürülni, és ami addig odabent feszített, az egy történetté formálódott, és többé nem bennem, hanem a lapokon élt tovább.
Szép lassan visszatért belém az élet, és habár a problémáim nem oldódtak meg, teljesen más szemszögből tudtam rájuk nézni.
Már volt energiám reggel felkelni, és tenni azért, hogy a helyzetem javuljon. Egyszóval gyógyulni kezdtem, és megerősödtem annyira, hogy elinduljak egy önismereti úton, ami ugyan még a mai napig tart, de akkor sorsfordítónak bizonyult. A kezdő lökést ebben is egy könyv adta meg, amit ezután még számos másik követett, és végre kezdtem megérteni, hogy mit, miért és hogyan teszek. Miért tartok ott, ahol. Az írás ez idő alatt háttérbe szorult, és évekre feledés homályába veszett.
Aztán megismerkedtem a férjemmel, és 2019. december végén megszületett a kislányunk. A szülést követő káosz és kialvatlanság után, szép fokozatosan rend költözött az életünkbe, és ismét lett energiám arra, hogy az anyaság előtti hobbimnak, az olvasásnak némi időt szenteljek.
Egy akkori olvasmány hatására fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy folytatnom kell az írást, és életem legmeghatározóbb eseményeiből egy mások számára is élvezetes regényt varázsolok. Mondhatnám úgy is, hogy az a bizonyos belső hang nem hagyott nyugodni, és addig piszkált, amíg a tettek mezejére nem léptem.
Az első változat fél éven belül elkészült, majd ezután következett egy szerkesztő véleményének kikérése. Az ő javaslatai alapján átdolgoztam a történetet, majd hosszas keresgélés után egymásra találtunk a Maraton Kiadóval, és az ő gondozásukban látott napvilágot idén áprilisban az Amíg lélegzem című első regényem, amelyre egyfajta terápiás regényként is tekintek.
Hiszem, hogy meg kellett írnom ahhoz, hogy a bennem lévő oly sok történet felszínre kerülhessen. Célom, hogy az írásaimat minél több emberhez eljuttathassam, hogy erőt meríthessenek belőle.
Részlet az Amíg lélegzem című regényről:
Lenának, a fiatal cseh lánynak nem volt könnyű gyerekkora. Számára a család fogalma nem jelent egyet a szeretettel, a törődéssel. Felnőtté válva igyekszik megtanulni, miként boldoguljon az életben segítség nélkül. Ám amint sikerül saját lábára állnia, és úgy tűnik, az élete sínre kerül, a szerelem mindent megváltoztat, és az addig biztosnak hitt talaj kicsúszik a lába alól.
Gabriel ösztöndíjjal érkezik Csehországba. A grúz fiút meglepetésként éri az a világ, amely a tanulmányai közben tárul elé, ugyanis egy addig ismeretlen kultúra megismerésével számos új lehetőség is várja. Többek között egy olyan kapcsolat, amelynek alapja a szerelem, és nem a szülei utasítására jön létre. Ám Gabriel olyan családban nőtt fel, amely összetartó, és bár szeretetteljes, mindenekelőtt hagyománykövető.
Vajon a két fiatal szerelme átívelhet kulturális különbségeket, vallási meggyőződéseket? Kitarthat egy szerelem, ami ellen a világ esküdött össze? Sikerül együtt, boldogságban kiteljesedniük, vagy végül egymástól távol élik le az életüket?
Azt mondják, a szerelem nem ismer határokat. Vagy mégis?
Rékával, aki a Richter Főnix Közösség tagja beszélgetésünket ITT tudjátok megnézni.
Oszd meg a véleményed velünk!