A férfi tanárok komoly hiánya

Vannak fiatal pasik, akiket az Isten is tanárak teremtett. Úgy tudnak előadást tartani, hogy még a figyelemzavaros gyerek is elfelejt figyelmetlen lenni, úgy tudnak fegyelmezni, hogy soha nem emelik fel a hangjukat, észreveszik, ha egy tanítványt valami nyomasztja, a diák bizalommal fordul hozzájuk kérdéseivel. Salát Janka írása.

Tanár úr, a maga szíve sose fáj?

Titokban egy kicsit minden lány szerelmes beléjük, és valljuk meg, titokban egy kicsit mi, anyukák is beléjük habarodunk. Ezzel persze soha nem élnének vissza. Ezek a szépreményű fiatal tanár urak kizárólag huszonéves lányok iránt érdeklődnek…

Amikor egy fiatal srác online társkeresésre adja a fejét, vannak olyan apró szépséghibák, amelyeket érthető módon nem közöl első (második, harmadik) körben levelezőpartnerével: 162 cm magas vagyok, egy nagy szőrös anyajegy van a fenekemen, a farkam tokkal-vonóval 5 cm, tanár vagyok stb.

Az utóbbi időben sok huszonévessel volt alkalmam beszélgetni, mely beszélgetésekből két konklúziót sikerült levonnom:

• mindenki tinderezik,
• a lányok röhögve hajtják el azokat a tutyimutyi, anyámasszonykatonája, önálló egzisztenciát teremteni képtelen pasikat, akik arra a nettó baromságra adták fejüket, hogy egyetemi diplomával tanárként helyezkedtek el.

Jobb velük el sem kezdeni a csevegést, mert jövőt úgyse lehet rájuk építeni. A tanárként dolgozó pasik 2-3 kudarc után törlik profiljukról a kényes információt.

Vagy így, vagy úgy, de a szerelem előbb-utóbb utoléri a tanár urakat is. Ez a tanítványokra nézve tragédia, mert a fiatal férfi tanár pontosan tudja:

vagy esküvő-gyerek-család, vagy tanári hivatás.

Ahogy beszélgetek néhány fiatal tanár (illetve pedagógus besorolásban dolgozó pszichológus) ismerősömmel, azt tapasztalom, hogy egy darabig próbálkoznak a kecske is káposzta is módszerrel. Reggeltől délutánig az iskolai teendőkkel foglalatoskodnak, este magántanítványokat, klienseket fogadnak, hogy finanszírozni tudják a szülőkről való leválást. A mindennapos estébe nyúló magánórákat azonban a bimbózó párkapcsolat sínyli meg… No meg az iskolapadban ülő diák.

Mert tanárunk egyre fáradtabb, egyre kevesebb energiát fektet a mindennapi felkészülésbe, órái észrevétlenül szürkülnek, és már egyáltalán nem biztos, hogy gyanút fog, ha Julikát az apja megverte otthon.

Egyszer csak felbukkan egy régi haver:

„Öcsém, te egyetemet végeztél, beszélsz két idegen nyelvet/ értesz az informatikához/ tudsz tanulmányt írni/ jó előadó vagy stb. és TÉNYLEG 210 nettó a fizetésed?! A mi cégünknél pont ilyen embert keresünk, de nálunk a kezdő fizetésed ennek háromszorosa lenne!”

A férfi tanárok komoly hiánya és annak következményei

A pénz vs. hivatás morális dilemmája még ekkor is gyötri ifjú tanárunkat, de amikor a Nagybetűs Szerelem azzal várja otthon, hogy úton van a kis trónörökös, akkor a kérdés gyakorlatilag eldőlt…

A tanári pálya elnőiesedése jó fél évszázados jelenség, remekül jelzi a pálya presztizsének csökkenését. Ezt eddig is tudtuk. Amikor azonban a tanári hivatást választó férfiak már közröhej tárgyát képezik, akkor ott valami nagyon nagy baj van! Amikor a valaha tiszteletnek és tekintélynek örvendő pozíció – a tanár úr – ma már finoman szólva megmosolyogtató, akkor mit várhatunk az oktatástól?

Számtalan tanulmány született arról, milyen fontos, hogy egy iskolában férfiak és nők egyaránt jelen legyenek.

• Sok gyerek nő fel apa nélkül. Már az is nagy élettapasztalat lenne számukra, ha legalább az iskolában személyes interakcióba léphetnének épkézláb férfiakkal.
• A férfiak szerepmodellként szolgálhatnak a fiúknak: lehet a férfiember agresszió nélkül is asszertív és megnyerő. A kiművelt elme nem kizárólag női hóbort.
• Mindenki könnyebben tanul olyan embertől, akit magához hasonlónak érez. Így egy fiú könnyebben tanulhat egy férfitól, mint egy nőtől.
• A lányok is megtanulhatják, hogyan kell interakcióba lépni ellenkező nemű felnőttekkel.
• A tantestület szempontjából is fontos a heterogén környezet. A férfiak más perspektívából szemlélhetnek kérdéseket, a döntéshozatali folyamat annál sikeresebb, minél több aspektusból tekintünk egy helyzetre.
• Pszichológiai jóllét szempontjából sem utolsó, ha a tanárnők nem érzik azt, hogy „íme, egy újabb nap a tyúkketrecben”.

Japán az egyetlen ország, ahol a tanárok között fele-fele arányban képviseltetik magukat férfiak és nők.

Ha egy dolgot tudunk Japánról, az az, hogy mekkora érték számukra a tudás.

Hány férfi tanár és hány nő

Találtam egy érdekes táblázatot: országok rangsora aszerint, hogy az oktatás különböző szintjein hány százalék a nők aránya. 223 ország közül Magyaroroszág a 11-ik, ha azt vizsgáljuk, mekkora a nők aránya az általános iskolákban, és 22-ik, ha azt, hogy a középiskolában mekkora ez az arányszám.

Hazánkban a világ többi országához képest extrém mód elnőiesedett a tanári pálya.

A sor másik végén lenni sem túl reményt keltő: Afrika szegény országaiban (ott, ahol a nők en bloc labdába sem rúghatnak) szinte kizárólag férfiak tanítanak.

A magyar középiskolákban a tanárok 29%-a férfi, a csodált finn vagy svéd középiskolákban 40% körül mozog a férfi tanárok aránya, Svájcban a középiskolai tanárok 60%-a hímnemű! Általános iskolákban magasabb a nők aránya, mint középiskolákban, de hazánkhoz képest az említett országok sokkal jobban állnak:

Magyarországon az általános iskolai tanárok 4, Svédországban 19, Finnországban 22, Svájcban 31%-a férfi.

Összességében egy magyar gyerek általános iskolában alig találkozik férfi pedagógussal, és középiskolában is sokkal több nő tanítja, mint férfi.

Fiatalt pedig egyáltalán nem lát, se férfit, se nőt…

Egy azonnali 200%-os béremelés sem oldaná meg a közoktatás ezer sebből vérző problémáját, de ez lenne az első lépés, ami után el lehetne kezdeni érdemi változásról álmodozni. Talán még egy ilyen mértékű béremelés is kevés volna ahhoz, hogy egy egyetemet végzett srác ne váljék közröhej tárgyává, ha tanárnak áll.