Néha kellenek olyan gondolatok (nem saját, mert az csak túlkombinál), amelyek egy kicsit helyrebillentik az embert. Amikor legszívesebben ordítana, csapkodna jobbra-balra. Ehelyett szépen előveszünk egy gondolatot és elolvassuk. És megnyugszunk. Ahogy a fiaim mondják. Szücs Szilvi írása.
Nyugodjon le az anyuka.
A címben szereplő állítás Vekerdy Tamástól származik. A fenti mondaton kívül idézünk egy hosszabb gondolatsort tőle a kamaszokról, amely egy nyilvános előadáson hangzott el néhány éve. ITT eléred a teljes előadást, minden szava kincs. Akkor szó szerint kiírtam a gondolatait és eltettem az „élet fontos kérdései” mappámba. Komolyan van ilyen. (Ha érdekel valakit írjon és küldök még belőle.)
„A kilencvenes évek közepe óta tudjuk, hogy a kamasz agyában is hatalmas változások zajlanak. Az addig kiépült pályák eltűnnek, és irtózatos mennyiségű új kapcsolati rendszer alakul ki.
A kamasz borzalmas élesen lát. Szemtelen és karitatúra-szerűen látja a világot.
Vitatkozik, miközben látni a szemében, hogy vaskalapos hülyének tartja vitapartnerét, és másnap, mikor már valaki mással vitatkozik, tegnapi vitapartnere érveit használja.
Cinikus és szélsőségek közt hányódik.
Eleinte bezárkózik a szobájába, de eltelik néhány hét, néhány hónap, és már soha nincs otthon. Anna Freud, a pszichoanalitikus gyermekpszichológia egyik alapítója szerint addig nincs baj, amíg a gyerek szélsőségek között hányódik.
Akkor van baj, ha állandóan csak az ágyban fekszik, olykor megmerevedik, és így marad. Ez már valóban probléma.”
A legújabb podcast adásunkban- amely mindössze 20 perc- Salát Lucával arról beszélgetünk, hogy jó-e a „sorrend”, miszerint először letudom a gyereknevelést (évek), majd utána foglalkozom magammal, ha majd ráérek. ITT hallgathatjátok meg vagy Spotify -on Anyapara néven.
Fotó:www.pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!