Az év végi iskolaundor margójára

Hányszor hallottad, hogy az iskolában tanultak „nem az életre tanítanak”.Vagy azt, hogy amit tanulnak a kamaszok a suliban, annak többségét soha nem fogják hasznosítani az életben. Hogy minek tanulnak kémiát, ha nem akarnak vegyészek lenni. Nekem egy picit árnyaltabb erről a véleményem. Szücs Szilvia írása.

Az év végi iskolaundor margójára

Előrebocsátom, hogy mindkét (magán és állami) iskolarendszert ismerem láttam (mi több: magyar és nem magyar rendszert is), legalábbis azokból egy-egy iskolát. Van különbség, de nem abban, hogy valamelyikben csak „értelmes” dolgokat tanítanak és a másikban meg inkább „értelmetlent”.

Ha a kamasz azt hallja otthon, hogy az iskolában csak hülyeségeket tanítanak, a tanár is totál inkompetens, akkor azzal csak azt éred el, hogy utálni fogja az iskolát

(ahol nem mellesleg az ideje nagy részét tölti) és soha nem fogja megérteni, hogy mire való az iskola és mire nem való. Azzal is gondolom mindannyian egy húron pendülünk, hogy nagyon ritka alkalom az, amikor olyan tanárt sodor az élet a gyerek mellé, aki igazi pedagógus.

Aki motiválja a gyereket, aki elismeri, hogy a gyereknek is vannak jogai.

Ahogy a jó főnök is ritka, mint a fehér holló

A terület-kerület, Julius Caesar, a teljes hasonulás és az Egri csillagok, meg a porzó és a bibe azért kellenek, mert ezek segítenek kitalálni, hogy mi érdekli a kamaszt. Azáltal, hogy sokfélét tanul, felismerheti, hogy mi érdekli őt és mi az, ami nem érdekli. Ezek alapján dönti majd el (jó esetben, amikor nem a szülők mondják meg, hogy kisfiam téged ezmegez érdekel), hogy mihez kezd, ha véget ér a suli.

Lehet, hogy gyűlöli a matekot, de sok esetben azzal a logikával kell az életben megoldani a problémákat, amit az egyenletek és a geometriai problémák megoldása során fejlesztett ki.

A futónak is kell súlyzóznia, meg fekvőtámaszt nyomnia, miközben látszólag ezeknek semmi köze a futáshoz.

Lehet, hogy soha nem lesz az a gyerek biológus, de egy témazárót megírni négyesre vagy ötösre komoly önbizalom építő. Hogy megcsináltam!

Hülyén hangzik, de egy jól sikerült biológia dolgozat is kilendítheti a kamaszt a minden mindegy állapotából

A kihívások és a nehéz (elsőre akár értelmetlennek tűnő) feladatok fűszerezik meg az életet. Akárhová nézünk, mindenhol azt látjuk, hogy az emberek állandóan tesztelik magukat. A számítógépes játékok is pont ilyenek: tesztelni akarjuk magunkat, és egyre jobbak akarunk lenni, hogy egy szinttel feljebb léphessünk. Te is akkor érzed jól magad, ha egy problémát jól megoldottál, nem? (Nyilván nem csak ekkor, de ekkor is.)

Nagyon sokféle iskola van, de ami a legfontosabb: nagyon sokféle tanár, amelyet megválogatni szinte lehetetlen

Amit ebben a témában otthonról tehetsz és kérlek ne várd el az iskolától vagy a tanároktól az az, hogy megtanítod a gyereket arra, ha hibázott, ne a másikra mutogasson. Beszélgetsz arról vele, hogy nem mindenki hülye és lehet, hogy ő sem tökéletes.

Emellett belátod a saját hibáidat és ezt el is mondod neki példákkal. Őszintén.

Számomra az eddigi legtalálóbb magyarázat arra, hogy miért kell az iskola a kamasznak

Részlet J.D. Salinger, Rozsban a fogó c. könyvéből (régen Zabhegyező címmel futott a könyv): “És még valamiért kell neked az iskola. Ha egy kicsit is rászánod magad, előbb-utóbb segít majd kideríteni, hogy hányas vagy agyilag. Hogy mi az, amibe belepasszol az eszed, és mi az, amibe esetleg nem.

És egy idő múlva azt is tudni fogod, hogy miféle gondolatokkal ruházd fel az akármekkora eszedet. Ha másért nem, hát hogy ne sokat próbálkozz olyasmivel, ami idegen tőled, ami nem illik hozzád.

És szép lassan tudni fogod akkor, hogy hányas is vagy tehát, és mi áll jól a gondolkodásodnak.”

Fotó: www.pexels.com