Egy kamasz élete alapvetően móka, kacagás. Az anya élete a kamasz társaságában is móka, kacagás.
Kivéve amikor nem.
Ilyenkor szokott jönni a szakértő- ő az, akinek biztos, hogy nincs kamasz gyereke-, aki azt mondja, hogy túl kell élni ezt a kort és különben is minden kamasz kibírhatatlanul viselkedik, örülj amíg kicsi.
Reméljük nem fogjuk ezzel a mondattal elveszíteni az olvasok kétharmadát- akkor főzős blogot indítunk, már eldöntöttük-, de azt szeretnénk mondani, hogy nem múlik el.
Ha a kamasz gyerekkel az élet nem móka- kacagás akkor ott valamit elkalkuláltunk az együttélés során.
Itt természetesen nem arra gondolok, hogy minden nap szétröhögjük magunkat és soha nincs konfliktusunk a kamasszal. Sőt! Hanem azt szeretnénk nektek mondani kedves parázó anyukák, hogy ha a kamasz szerintetek (olvasói levelekből idézve) „elviselhetetlen”, „önző”, „a környezetét semmibe vevő”, „passzív”, „agresszív” gyerek, akkor vissza kettő padlógáz, mert ehhez ha forrást kellene megadni az oldal alján, akkor a te (és az apja) nevét írná oda.
Van viszont egy jó hírünk.
Ha kész vagy arra, hogy ezt belásd és szeretnéd korrigálni a hibákat, akkor az már fél siker. Nézzük először, hogy milyen kommunikációs stílusa van a kamasz gyerekednek!
A passzív kamasz
Kerüli konfliktusokat. Azért kerüli, mert azokat zsigerből rossz dolognak tartja.
„Inkább nem vitatkozom. Okos enged, szamár szenved.” Ismerős? Ja, hogy ezt te mondogattad neki éveken keresztül?
Mások kezébe adja a döntés lehetőségét (itt olyan döntésekre gondolj, ami az életkorának megfelel) és a felelősséget. Emiatt ritkán képes másoknak nemet mondani. A passzív kommunikációjú ember néha kitör, amikor elege lesz. Önbizalma a béka feneke alatt tartózkodik. Érthető, hogy miért.
Az agresszív kamasz
Mindig nyerni akar. Mindig az van, amit ő szeretne. Teljesen mindegy, hogy hány ember van körülötte. Tökéletes érdekérvényesítő. Emellett semmilyen hatással nincs rá a másik ember véleménye, létezése. Amikor látja, hogy valaki vitatkozna vele, akkor kigúnyolja, akár meg is alázza.
„Vagy megszoksz, vagy megszöksz!” Látszólag van önbizalma, de hosszútávon a fagyi visszanyal. Sokan elfordulnak mellőle, magányos farkassá válik.
A passzív-agresszív kamasz
nem értelmezhető, mert ott már nagyon sok tudatos dolog is szerepet játszik. Ezzel inkább felnőtt korban találkozhatunk. Ha erről szeretnél olvasni, akkor IDE kattints.
Mit tegyünk, ha a fentiek valamelyike tökéletesen ráillik arra a kis cuki gyerekünkre, aki nem is olyan rég, még csak beszélni tanult és még élesen emlékszel az első iskola napjára, amikor alig várta, hogy érte menj.
Próbálj meg asszertívan kommunikálni vele! Ha ez neked is újdonság, akkor két legyet üthetsz egy csapásra. ITT például olvashatsz gyakorlati dolgokat is a témáról. Persze ez nem ilyen egyszerű, nem akarjuk elviccelni.
Viszont önirónia és alázat nélkül nem fog menni.
Az asszertív kamasz
Képes magáról beszélni. Elmondja, hogy ő egy adott helyzetben mit érez. Arról beszél, hogy őt mi zavarja vagy miben leli éppenséggel örömét. Meghallgatja a másik felet és nem akarja mindenáron legyőzni.
Ez nem azt jelenti, hogy egy lúzer, mert veszíteni akar, hanem azt, hogy úgy juttatja érvényre a saját érdekeit, hogy közben a másik „jogait” is figyelembe veszi.
Egyértelműen elmondja a döntése indokait. Tudja, hogy vannak emberek, akik nem együttműködőek, hiába viselkedik ő asszertíven. Az ilyen emberekkel egy idő után nem érintkezik. (Lásd az agresszív kamasz elmagányosodásáról a fentiekben.)
Két dolog, amit már ma elkezdhetsz gyakorolni a mindennapokban
1.Mondd el, hogy mit érzel, mi a gondod. Ne várd, hogy a másik kitalálja, hogy mi a bajod. Csak magadról beszélj! Ne róla mondj véleményt, hanem a saját érzéseidet kommunikáld felé. Tök más a hatás.
2. Empátia. Mondj valamit, amiből a másik látja, hogy megérted őt vagy szeretnéd megérteni őt. Itt is mindig egyes szám első személyben beszélj. Ha nem őt minősíted, azonnali hatást érhetsz el. (Vigyázat! Nehéz feladat.)
Tudjuk, hogy ez baromi nehéz, úgyhogy nyugi, kis lépések taktikájával haladj és menni fog. Majd írj nekünk, ha jönnek a kis sikerélmények!
Fotó: www.pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!