Váláskor a család szerkezete megváltozik, emiatt sokszor megváltoznak a szerepek is. A kamasz általában az egyik szülőnél marad, azaz vele tölti ideje nagy részét. A válás pont akkor találja el, amikor éppen egyik lábbal már „kint” van az önálló életben. Elvileg most annak a résznek kellene következnie, hogy lassan leváljon a szüleiről és elinduljon a felnőttkor felé. De mi van akkor, ha az, akitől le szeretne válni, éppenséggel eltűnik az életéből, vagy magára marad, sebezhetően és fájdalmasan? Renner Kata írása.
Amikor a kamasz lesz a felnőtt
Az egyik szülő túlságosan magára marad és „kell egy társ”. Ez a társ sokszor a kamasz gyerek. A családban addig elfoglalt felnőtt helyek közül az egyik óhatatlanul is megüresedik.
A kamasz már nem kisgyermek, hanem „felnőttesen” viselkedik, véleménye van, sok mindenben lehet rá számítani. A szülőnek pedig segítségre, támaszra és társra volna szüksége ebben a nehéz időszakban.
Így fordulhat elő, hogy a kamasz észrevétlenül is felnőtt szerepbe kerül. Ez azért nem jó, mert ő még valójában nem felnőtt, csak próbálgatja a szárnyait és a családban nem az lenne a feladata, hogy egy eltűnt felnőtt helyét pótolja, hanem az, hogy a saját ritmusának megfelelően haladjon a maga útján.
Azok a fiatalok, akik túl hamar lesznek felnőttek és kapnak saját korukhoz képest nagy felelősséget a legtöbb esetben kiválóan megállják a helyüket, szépen segítenek otthon, nagyon jó támaszuk lesznek szüleiknek, kedvesen nevelgetik és vigyázzák kisebb testvéreiket.
Viszont sokkal nehezebben fognak tudni leválni, saját életet kezdeni, hiszen nekik „dolguk van otthon”.
Aztán felnőtt korukban, legfőképpen az életközép ciklus táján úgy érezhetik, hogy „még nem éltek igazán”
és bizony azért be kellene pótolni az elveszett fiatal éveket. Sokszor emiatt „borítanak” munkát, családot, vagy kezdenek olyan extrém dolgokat űzni, amelyeket nem volt alkalmuk fiatal korban megtenni.
Nagyon fontos volna, hogy elvált szülőként felismerjük, hogy mikor kezdünk annyira a saját gyermekünkre támaszkodni, ami már megterhelő lehet számára.
Érdemes odafigyelni és felismerni ezt a problémát, mert nagyon sokszor a gyerekek maguk jelentkeznek „erre a megüresedett pozícióra” csak puszta lojalitásból, hogy megsegítsék az egyedül maradt szülőt. Tehát az természetesen nagyon jó dolog, ha közvetlen és baráti a viszonyunk a kamasz gyermekünkkel, de ez nem jelentheti azt, hogy ő a társunk.
Tippek, hogyan maradjon kamasz a kamasz
- Mindig mondd el, hogy mit érzel, de amikor elkezdesz „rugózni” egy témán a válással kapcsolatban, akkor ne tőle kérj tanácsot. Ne ő legyen az egyetlen ember, aki biztosan meghallgat.
- Az érzelmi életünkre vonatkozó témákat inkább csak egyszerűen megfogalmazva osszuk meg gyermekünkkel, kerüljük el, hogy ebben tőle kérjünk tanácsot.
- A másik szülőt semmiképpen ne kritizáld előtte vagy neki, mert ez szorongást kelt benne és arra kényszerítjük tudat alatt, hogy válasszon köztünk.
- Bármennyire jó fej és jó társaság, akkor sem az ő feladata, hogy állandó társaságával oldja a magányunkat, mert neki most a barátaival, barátnőivel kell foglalkoznia.
- Az alapból (ha elváltatok, ha nem) okés, hogy otthon számítunk mindig a segítségére de itt is érdemes szem előtt tartani, hogy ő éppenséggel egy kamasz gyerek. Tehát a háztartás, a bevásárlás, a kistesó felvigyázást egyszerre nem lehet „rátolni”.
Elvált anyukák hello!
Mindenki élje a saját életét. Te, aki a negyvenes éveidben jársz, még irtó sok dolgot tartogat számodra az élet. Ha hiszed, ha nem. De ami ugyanennyire fontos: a kamasz gyereked számára most kezdődik az „élet”.
Hagyd őt, ne cseszegesd, ne sajnáltasd magad, ne menj az agyára! Legyél jó fej.
Annál is inkább, mert ha elkerüljük, hogy a kamasz gyermekünk legyen a társunk és idővel mi is feldolgozzuk a történteket, akkor megérkezhet a valódi felnőtt társ az életünkbe. De erre csak akkor lesz esély, ha ott van az az „üres hely a számára” mellettünk.
Ha szeretnél minket meghallgatni, akkor kattints IDE és Hallgass ránk!
Fotó: www.pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!