Mire lesz jó az Anyák napja?

Anyák napja előtt két nappal, Nőnap után ötvenhárommal, Valentin nap után százhárommal álljunk meg egy pillanatra. Ezek ugyebár a „fontos”napok az anya és a női identitás elismerésére. Oké a Velentin az kakukktojás, mert Szent Bálint a lelkibetegek védőszentje is, de mindegy, nekünk a rendszerváltás meghozta a szerelmet is, a kilencvenes évektől kezdődően tombolnak a hormonok február közepén. Khm…Most mégsem erről szeretnék írni. Hanem arról, hogy például az Anyák napja mire lehet jó. Szücs Szilvi írása.

Még van két napunk elmerengeni ezen

Amellett, hogy akinek a kamasz gyereke nem felejti el- ha elfelejti akkor sincs semmi baj, mert értitek ugye, hogy nem ezek a lényeges dolgok?-, az nyilván örvendezik a virágcsokrok láttán. Kamasz korban már nincs központi megemlékezés, ezért valamennyire a saját kreativitásuk és memóriájuk szab csak határt a virágcsokor kiválasztásánál.

Meg a te elvárásaid.

Az Anyák napja arra jó, hogy egy kicsit magunkat is ünnepeljük. Magunkat is lefényképezzük. Toljunk egy szelfit. Őszintén. Hogy merre is tart a mi anyaságunk, nőségünk. Hogyan képzeljük el a következő Anyák napjáig magunkat.

Hogy összeomlunk-e mindennap a valóságtól, vagy örülünk annak ami van.

Hogy tudod-e azt, hogy amin te parázol, ahogy te reagálsz, ahogy megjelensz, ahogy szereted magad és a testedet, ahogy viselkedsz a férfiakkal, amire tartod magad, amit alkotsz hétköznapi szinten, ahogy szeretsz és viszont (nem)szeretnek, az meghatározó a kamasz életében. Mindegy, hogy lány vagy fiú.

OLVASTAD MÁR? A kamaszok és a barátaik

Mit gondoljon rólunk?

Teljesen mindegy, hogy mi mit szeretnénk, hogy a gyerek mit gondoljon rólunk.

Mert ezt nem tudjuk erőszakkal befolyásolni. Mert ha a napok többségében nem vagy jó fej, akkor cseszheted az anyák napi virágcsokrodat. Nagyon sokáig ez a folyamat egyáltalán nem látványos, szinte észre sem vehető, de van egy rossz hírem -és ezt most szándékosan így írom, bár nem szeretem ezt a szófordulatot -,

ahogy nagykamasz korba ér a gyerek nagyon sok mindenre rájön, amire eddig nem reagált, nem vette észre, nem érezte fontosnak, fogalma sem volt róla. És ez még mindig nem azt jelenti, hogy el is mondja neked. Hanem magában örlődik, jó esetben megosztja valakivel a kételyeit, mégjobb esetben veled…

Valahogy úgy lehet ezt elképzelni mint amikor végigmész egy vonatkocsin és helyet keresel magadnak. Mész, mész és már leülhetnél, de valami miatt továbbmész. A kamasz is továbbmegy és benéz olyan helyekre is, ahova eddig nem, mert

te mondtad meg neki, hogy melyik ülésre üljön.

Nem lehet utólag magyarázni, nem lehet visszapörgetni az éveket. Bocsánatot kérni lehet, átgondolni lehet, változtatni lehet és kell is. Ehhez viszont önismeret, időérzék, türelem és szerencse is kell. Ezért mondom, hogy az Anyák napja egy jó alkalom. Nem a kamasznak. Neked.