Nyakig ülsz a szarban, de van „B” terved

Van az úgy, hogy évekig rettegsz valami miatt, ami még nem következett be, de tudod, egyszer utolér, s felborítja idilli életedet. Aztán egyszer tényleg lecsap, s te rájössz, hogy baromság volt szorongani, mert ugyan nyakig ülsz a szarban, de van B – terved és mégsem olyan szörnyű, mint amilyennek rémálmaidban elképzelted. Salát Luca írása.

Barátkozom a Bukott Anya szerepével.

Fizikailag fizikából persze nem én kaptam elégtelent, de a hülye is tudja, hogyha egy diák elhasal, akkor ő csak áldozat, a bűnös a teljesítménycentrikus iskolarendszer vagy a zombi családi háttér. Mivel még elfogult anyai szívem sem elég nagy ahhoz, hogy a lelketlen iskolarendszerre kenjem fiam bukását, a hibás csak a család lehet, ezen belül is főleg én.

Mert biztos nem szerettem elégé,

esetleg túlságosan is,

nem figyeltem az igényeire, vagy

nagyon is, túl sokat követeltem tőle, vagy

túl keveset.

Most már felesleges ezen rágódni, a lényeg, hogy Bukott Anya lettem.

Szerencsére az elhárító mechanizmusok tárháza kifogyhatatlan.

Íme néhány ötlet, amely segítheti a szerepbe való gyors és fájdalommentes illeszkedést.

1. Gondolj arra, hogy jobb bukott gyerek anyjának lenni, mint mondjuk bukott gyerek becsúszott gyerekének a nagymamájának lenni.

2. Ne nézd meg a gyerek bizonyítványát! Kérd meg az apját, hogy tegye meg helyetted, és kíméletesen közölje veled a rossz hírt. A pillanatra érdemes edzeni, így nem fogsz állni, mint szar a gazban, amikor meglátod apuka fancsali pofáját. Az elmúlt években nagyjából haviciklus-rendszerességgel látogattam fiam tanárait. Nem önként és dalolva.

Tapasztalataim szerint a mai pedagógusokra jellemző a diákjaik iránt érzett túlzott  felelősségvállalás, és valami érthetetlen oknál fogva ebbe a folyamatba igyekeznek a kevésbé motivált szülőket is bevonni. Először az E-ellenőrzőn keresztül próbálkoznak, majd jönnek az e-mail-ek, s ha még erre sem reagálsz, következnek a telefonhívások.

Ezek a tetemre hívások egyébként  idővel egy olyan forgatókönyv szerint fognak működni, melyben biztonsággal tudsz mozogni. Rövid közös sóhajtozás után ők megnyugtatnak, hogy nem a te hibád, te pedig elmondod, hogy bár tudod, a buktatás általában a pedagógus kudarca, de a fiad esetében szó sincs erről, nyugodtan húzzák meg a kölyköd, egyébként meg minden elismerésed az övék.

Így lehet közös munkával, szeretetben és egyetértésben egy gyereket eljuttatni a bukásig.

3. Ügyelj arra, hogy csak akkor mutatkozz a dolgok jelenlegi állása szerint társadalmilag emészthetetlen gyermeked iskolája környékén, ha muszáj. Ez nagyjából két esetben fordul elő: ha a már említett tanári beszélgetések egyikén lépsz fel, illetve ha a suliból felhív egy kölyök, hogy az előző esti buli miatt gyengélkedő ivadékod épp az iskolai budiban rókázik, és mindenkinek jobb lenne, ha azonnal hazaszállítanád.

Minél több gyermeket szülsz, annál nagyobb az esély, hogy lesz köztük egy olyan, aki épp nem az emberi fejődés legsötétebb bugyraiban vergődik.

Anyai kompetenciáid megtámogatása érdekében ennek a gyereknek az iskolájában

vívd ki a szülői munkaközösség vezetői címét,

csevegj a tantónénivel,

kísérd az osztályt állatkerti sétára, és

véletlenül se maradj le a tanévvégi “példamutató magatartásáért – kiváló szorgalmáért – a közösségért végzett munkájáért – kiemelkedő sportteljesítményéért megdicsérem” oklevélkiosztó sztárparádéról. (VÁÁÁÁ!)

Ettől még Bukott Anya maradsz, de egy pillanatra elhitetheted magaddal, hogy valamit mégis jól csinálsz.

4. Ha egy tárgyból bukott, örülj, hogy nem kettőből. Ha kettőből, légy hálás az égieknek, hogy nem háromból. Ha háromból, akkor pedig igazán boldog lehetsz, hiszen nincs oda az egész nyarad a hülye pótvizsgák miatt. Az évismétlés alanyi jogon járó jutalom, egy év hosszabbítás, ami idő alatt a gyereked eldöntheti, hogy az érettségi után az orvosi vagy a jogi egyetemen kívánja folytatni tanulmányait.

5. Ne büntess, ne sopánkodj, ne tépd a hajadat, és főleg ne próbálj meg beszélgetni vele a “Hogyan tovább?“-ról.

A jövőt megbeszélni az “aha” és a “nem” szócskával halálra ítélt vállalkozás. Fogadd el, hogy amit elcsesztél, az úgy is marad, fizikából lehet pótvizsgázni, anyaságból nem. A felelősség – amit az évek során elfelejtettél belé nevelni – most már az övé. Ha nem akar az érettségiig elbukdácsolni, akkor, ha beledöglesz, akkor sem fog. Lelkiismereted megnyugtatása végett biztosíthatod arról, hogy a döntését tiszteletben tartva mellette állsz, de ez csak egy röhejes anyai próbálkozás.

Inkább menj nyaralni, vele vagy nélküle. Inkább nélküle. Valószínűleg amire most legkevésbé szükséged van, az a bukott gyereked önfeledten lubickoló látványa. Valószínűleg amire neki a legkevésbé szüksége van, az egy frusztrált, szerepvesztett, csalódott anya látványa. Legjobb, ha most békén hagyjátok egymást.

6. Gondolj arra, hogy legrosszabb esetben mi történhet. Nem megy át a pótvizsgán. Nem ismétel évet. Nem lesz érettségije. A két kezével fogja keresni a kenyerét.

7. És végül gondolj vissza arra, milyen volt kamasznak lenni. Nekem életem legpocsékabb időszakát jelentette: testem, lelkem, elmém cserben hagyott, a túlélésre játszottam. És ebben a mélyrepülésben a szüleim aggodalma, életbölcsessége, együttérzése és leereszkedő barátsága a legkevésbé sem hiányzott.

A végeredmény pedig magáért beszél: én ugyan a középiskolát megúsztam stabil elégségesekkel, s csak az egyetemen kezdtem bukdácsolni, mégis magabiztos, elégedett, anyaságában kudarcot vallott sokdiplomás nő lett belőlem. Egy csupaizom, csupaszív, csupavicc, zavarodottságában is szórakoztató kamaszfiúval. Kisgyermeket nevelni para, mert izgulhatsz, mit rontasz el.

Kamaszt szórakozás.

Miután mindent elfuseráltál, amit lehetett, innentől kezdve önfeledten szeretheted őt, s hátradőlve gyönyörködhetsz mesterművedben: most már az ő döntése, hogy túllép-e a gyerekkorán…

Fotó:pexels.com