Evészavarra gyanakszol a kamasznál?

Világ életemben azt kérdezgettem a barátnőimtől, hogy kövér vagyok-e. Pedig soha nem voltam kövér. Már ez a szó is viszolygást kelt bennem, utólag nem is értem, hogyan gondolhattam ezt. És valahol mégis értem. 49 évesen (Szilvi vagyok) már pontosan értem, mégis megvisel az az érzés, hogy a gondolataimban állandóan jelen volt a testemhez való viszonyom, ami soha nem volt kóros, viszont szerintem egészséges sem. Ha az lett volna, akkor nem negyven felett ismerem és szeretem meg a testem, hanem mondjuk már gyerekkoromban.

Fiaim vannak, de figyelem a lányokat is

Az étkezés a divat részévé vált. Nem eszem húst, nem eszem szénhidrátot, nem eszem édességet és nem eszem bizonyos ételeket, amiket épp nem eszik az a valaki, akit követek. De ha róla kiderül, hogy gáz, akkor valaki más miatt eszem húst, viszont csak csirkét, de abból is csak a boldogat.

Az étkezés sokszor a szülők kezében van egész pici korunk óta. Amikor úgy éltünk, hogy

edd meg a papa kedvéért, vagy ezt az utolsó falatot elviszi a cica, vagy amikor addig nem állsz fel, amíg meg nem eszed, amikor az ezt neked főztem, hát nem lehet, hogy meg sem kóstolod…,

akkor nagy valószínűséggel az evéshez rengeteg dolog kötődik az agyunkban, aminek semmi köze nincs ahhoz, hogy éhesek vagyunk vagy éppen nem. Sokunk szüleinek (és ezáltal jó eséllyel nekünk is) az evés és az „étkeztetés” egyfajta szeretetnyelv, amivel kimutatjuk a másik iránt érzett szeretetünket. Biztos nektek is megvan egy-egy családi ebéd, amikor megy a traktálás, amit ha visszautasítasz, akkor sértődés a vége.

Vagy éppen a kisgyerek, amikor nem eszik, mert ez az egyetlen eszköze arra, hogy figyeljenek rá.

Hogy csak rá figyeljenek.

Melyek a leggyakoribb evészavarok és mik lehetnek a tünetek és a figyelmeztető jelek?

Tatai Csilla vendégszerzőnk állította össze a lenti szakmai összefoglalót.

Anorexia nervosa

Az anorexia nervosában a legszembetűnőbb a kóros soványság (18 alatti BMI). Az energiabevitel kevés, a kamaszt az elhízástól való intenzív félelem jellemzi.

Az anorexia mögött tulajdonképpen testképzavar és önértékelési zavar húzódik, a beteg irreálisan, kövérnek látja saját testét, bizonyos testrészeit.

Az alacsony testsúly és testzsírszázalék miatt felléphetnek menstruációs rendellenességek, amenorrhoea. Egyéb tünet lehet még pl. az alacsony vérnyomás, a hajhullás, a száraz bőr, stb., ezekhez gyakran társul mozgásos hiperaktivitás, intenzív testedzés.

Az anorexia ált. 12-18 éves kor között jelentkezik.

Bulimia nervosa

A bulimia nervosa legfontosabb jellemzője a kontrollvesztés miatt bekövetkező falásrohamok és az azt követő testsúlycsökkentő manipulációk (önhánytatás, intenzív testedzés, has- és vízhajtók használata, koplalás). A bulimiások testsúly általában a normálisnak tekinthető határok között mozog, az elhízástól azonban szintén félnek.

Ez a betegség későbbi életkorban (18 éves kor körül) szokott kialakulni.

Orthorexia nervosa

Az orthorexia nervosát egészségesétel-függőségnek is nevezhetnénk, hiszen ilyenkor a beteg kórosan, kényszeresen ügyel arra, hogy csak egészséges ételeket fogyasszon, a ,,tisztátalan” ételeket kerüli.

Az evészavarok a sportolókat sem kerülik el. Náluk főleg anorexia athletica jelentkezhet, amikor is a jobb teljesítmény miatt diétáznak, csökkentik a súlyukat. Fiúkra, férfiakra ált. az izomdiszmorfia (inverz anorexia nervosa) jellemző, túl soványnak, nem elég izmosnak látják magukat.

Az elhízás, obesitas (25-nél magasabb BMI) is gondot jelent. Számos komoly szövődménye lehet (pl. szív- és érrendszeri problémák). Ha az organikus okok, testi betegségek kizárhatók, érdemes figyelembe venni a mögöttes pszichés tényezőket.

Az evészavarok kialakulásának oka

Serdülőkorban fontos a kortársak mint referenciacsoport véleménye, illetve a média által sugárzott irreális szépségideál. Ha úgy látjuk, hogy a kamasz viselkedésével, táplálkozási magatartásával valami gond lehet, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni. Mindig sokkal hatásosabb, ha nem te mondod, hanem egy szakember, hogy baj van.

Viszont te legyél az, aki a kamasz mellett áll és segíti őt!

Ha pedig úgy érzed, hogy nem olyan nagy a baj, csak épp, hogy felfedeztél egy – két árulkodó jelet a fentiekből, akkor gondold át a következőket:

1. Mennyire csinálsz nagy ügyet az étkezésekből? Hányszor kérdezed meg, hogy éhes – e, miért nem eszik vagy éppen miért eszik ennyit.
2. Hányszor mondod el magadnak és a kamasznak is, hogy te kövér vagy sovány vagy, fogyni akarsz vagy hízni?
3. Mennyire szeretnél tökéletes lenni és várod ezt el tőle ugyanígy?
4. Mennyire „telepszel” rá az életére?
5. Mikor dícsérted meg utoljára őt? És saját magadat?
6. Mikor nevettél egy jót? És mikor láttad őt őszintén kacagni?

Fotó:pexels.com