Három év

Három éve indult az Anyapara, aminek eddig háromszor volt ráncfelvarrása, a mostani még épp csak pár napos. Egy évig hobbiból készült, itt éltem ki a grafomán világomat és visszagondolva jó érzés volt, hogy valamit elkezdek 43 évesen. Más kérdés, hogy pont ekkor véget is ért addigi életem fontos szakasza. Mikor elkezdtem még éppen házas voltam, mikor beindult már épp nem. Izé, ez a kinyílik egy kapu, amikor a másik becsukódik hülyeségben tényleg van valami. (Neeeem.)

Előre megírtam tíz cikket és elindult a közösségi parázás.

Minden oké volt és semmi nem volt az. A fiúk még csak 10, 15 évesek voltak, de a lényeg az volt, hogy kamaszok. Lehet írni, van téma. Ennek ellenére talán kétszer írtam róluk, soha nem éreztem azt, hogy azzal lehet csak érdekes egy oldal (pedig azzal érdekes, de ez van), ha az ember mindennap a gyerekeiről vagy magáról ír. Most is azt gondolom, hogy az egy idő után k.unalmas.

A három év alatt megfordult velem a világ, de az oldalt soha nem hagytam el egy napra sem. Írásaikkal itt vannak az oldalon Kata, Viki, Luca és az olvasók (yeeee). Jelentem, van „rendes” munkám amiből megélünk, van jó fej főnököm is, aki néha lájkolgat. No para. Vannak tervek is, bővülünk, keressük a hangot, keressük a pénzt, keressük a piaci rést,

keressük magunkat is baromira.

Abban a világban szeretnénk egy nyugis, de nyitott oldal lenni, ahol

• mindegy, hogy hova jár a gyerek suliba, ahol
• mindegy, hogy milyen tanuló, ahol
• mindegy, hogy hol laktok, ahol
• mindegy, hogy elváltatok vagy nem, ahol
• mindegy, hogy éppen sz@r kedved van, ahol
• mindegy, hogy mit főztél aznap.

Viszont nem mindegy, hogy mit gondolsz magadról és

• nem mindegy, hogyan kommunikálsz az emberekkel akikkel együtt élsz,
• nem mindegy, hogy őszinte vagy – e vagy sem,
• nem mindegy, hogy tudsz – e uralkodni magadon, vagy sem
• nem mindegy, hogy mersz – e vagy sem,
• nem mindegy, hogy hiszel – e vagy sem,
• nem mindegy, hogy megöleled őt vagy sem,
• nem mindegy, hogy megérted – e vagy sem, hogy nem vagy mindenható, nem vagy bármire használható, nem vagy senki szolgája és az sem mindegy, hogy tudsz – e nemet mondani. No, meg: tudsz – e szeretni?

Az évek során arra is rájöttünk, hogy nem csak anyák vagyunk,

hanem nők is. De tényleg.

Akik csinálnák, tennék, kitalálnák, megvalósítanák, elhagynák és visszaszereznék, megszeretnék és bátran meggyűlölnék. Akik szeretnék, ha szeretnének, akik újra élveznék, akik megráznák magukat és újra tetszenének, akik elcsábítanának és belefeledkeznének. Értitek? Így lett a harmadik év végére a KAMASZ, AZANYJA és a NŐIPARA.

Minden jót nektek és nekünk a következő három évre! Köszönöm, hogy vagytok.

Sziasztok,

Szilvi

Fotó: Fodor Zsolt