Nagy a lendület. Mindig, egy rövid időre. Aztán szünet. Aztán valami új. Aztán megint szünet. Ez most csak a lelkemnek. Ez a testnek. Ez mindkettőnek. Ezt a barátnőm kedvéért. Ezt az orvosom mondta. Ezt pedig az orvosra várva a mellettem ülők egymás közt. Néhány hús – vér sport tapasztalat Anicától (előző írásait a válásról ITT és ITT olvashatod), aki lassan rendszeres olvasó – szerzőnk lesz.
Testem, lelkem kedvéért. Ezt a barátnőm mondta, ezt pedig az orvosom.
Csoportos kondi-torna: mindig utáltam az aerobic-ot, nincs jó ritmusérzékem, nem vagyok laza, lassan tanulom meg a koreográfiát. Valószínűleg semmi érzékem nincs hozzá,
ad absurdum koordinációs zavarom van.
Ezért a végtelenségig frusztrál. De néha azért újra megpróbálkozom vele, mert motiváló, hogy nem akarok lemaradni, nehogymár ne bírjam a huszadikat, pont én…Aztán újra megállapítom, hogy az „és most emeljük fel egyszerre a bal kislábujjunkat és a jobb kezünket” nem nekem való.
DVD otthon: halott ügy. Mire helyet csinálok a nappaliban, összeszedem a játékokat, arrébb tologatom a bútorokat, vagy elfáradtam, vagy menthetetlenül átcsaptam takarításba. Meg hát ugye feladni is könnyebb izzadó sorstársak nélkül.
Elliptika otthon: ha már otthoni torna, akkor ez eggyel sikeresebb. Mindig kéznél van, nem kell elmenni otthonról, ha az i-padet valahogy lecsúszásmentesen rá tudom tenni, akkor még valami kis online beszélgetést, vagy előadást is meg tudok közben hallgatni.
Sajnos, legtöbbször nincs elég önfegyelmem, mert otthon mindig annyi mindent lehet csinálni.
Bodyart: Porckorong sérv után próbáltam ki. Nagyon tetszik. De visszautalnék az aerobicnál írtakra. Koordináció, koreográfia problémák. Meg szerintem lassú is vagyok. De leginkább a nekem túl profi társaságon és az időbeosztáson hasalt el azt hiszem. Ha végtelen időm és türelmem lenne, talán nem adtam volna fel olyan könnyen.
Jóga: Kétszeri nekiindulás, kétszeri feladás. Azzal áltatom magam, hogy átmenetileg adtam fel, és egyszer majd kipróbálom a bikram jógát is. Nem tudom, hogy a meditációhoz mikor lassulnék le eléggé, hogy élvezzem és jól csináljam, de biztosan fejleszthető. A Sivananda Jógaközpontban végeztem el egy kezdő kurzust, ami fantasztikus volt, de sajnos nem tudtam beilleszteni a két kicsi gyerek, háztartás, munka varázslatos világába ennek a rendszerességét.
Konditerem csak úgy: volt olyan szerencsés időszak, mikor az irodaház aljában volt egy hely, na, akkor sikerült nagyjából rendszerességgel eljutni. Sosem edzővel edzettem, ami valószínűleg hiba volt. Igazából engem zavartak az emberek. A tökéletes testűek, a tudatosak, a csinosak, a gyúrósak, a lenézőek. A hiba nyilván az én készülékemben van.
Speedfitness: na, erre ki emlékszik? Öt éve lehetett nagy divat? Volt némi hatása, mármint mínusz centi itt – ott, de nem kaptam rá. Zavart a hideg vizes izé rajtam, illetve a kiégett fitness versenyző, mint edző sem volt annyira motiváló.
Gerinctorna: gyenge hátizmokkal, porckorong sérv után ez nem nagyon választás kérdése.
Ha nem csinálom két hétig, már nagyon érzem a hiányát, sokkal fájósabb a derekem.
Infratréner: épp aktuális, 5-6 hete csinálom. Előnye, hogy ott fogyaszt, ahol nekem valóban szükségem van rá, és tényleg látható hatása van. Nem olcsó, és nem mozgatja át a felsőtestet, ezért szerintem kiegészítő edzésnek ideális.
Összefoglalva: ugye, úgy tűnik, mintha mindennel bajom lenne?
Vagy legalábbis kell valamilyen kifogás, hogy ne kelljen hosszú ideig ugyanazt csinálni, és ebben biztosan van valami tudatalatti is. De nem bánom, hogy több félét próbáltam (és még mennyi mindent nem!). Jó, ha mindenki tudja, hogy mit bír, mi esik jól, mi működik a testének, és mi az, ami beilleszthető, mert lássuk be a mondás, hogy arra van időd amire akarod végülis igaz, de nem mindegy, hogy milyen kompromisszumokkal.
Nekem a mozgás reggel megy jobban, de valahogy be kell érni dolgozni is, szóval folyamatosan azon egyensúlyozom, hogy hol találok a közelben valamit jót és mennyi késés fér bele a munkahelyen. Este nekem nem olyan hatékony a torna, és azt az időt viszont biztosan a gyerekekől veszem el. Fogalmam sincs, hogy más, hogy csinálja.
Anyapara tipp!
Alapvetően egy tipp jutott eszünkbe: ha élvezed a sportot amit választottál, ha jól esik, ha egy kicsit fáj, ha közben felszabadultnak érzed magad, legalább pár percre (kezdetekben ennyi, utána egyre töb idő) elengeded magad…akkor csináld! Csináld. Legalább egy hónapig. A fenti listát gondolatébresztőnek szántuk, hogy higgyétek el, sokan vagyunk ugyanabban a helyzetben.
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!