Lassan itt az év vége, mindenki számolgatja az átlagokat, nyárra készülve… Apropó: észrevetted, hogy az utolsó napokban mindig egy kicsit másképp jönnek ki az átlagok neked és a kamasznak? Az övé kissé felfelé kerekít és a bizonyítványban meg a „szemét tanár már megint nem adta meg a jobb jegyet” következik? De mi már
nem most jöttünk le a falvédőről. Kivárjuk a végét.
Nem örülünk előre ugyebár. Azért visszatekintve erre az évre és előregondolva a következőre sokunkban ott motoszkál a kérdés, hogy ez most már mindig így lesz? Mert azért lássuk be: néha kő kemény egy kamasszal együtt élni. Néha meg csúcs szuper.
Na, erre nem gondoltatok anno, amikor a játszótéren ücsörögtetek velük, ugye?
Hogy jön és csak egy hellószia és bemegy a szobájába telefonálgatni. Vagy hellószia, miakaja és utána megy be.
Akinek az első gyereke kamasz az még ilyenkor azt gondolja, hogy majd a második, harmadik gyereknél ez tuti nem így lesz!
De. Így.
Azért bevallhatjuk itt szép csendben: baromi jó, hogy vége a sulinak. Legalábbis egy pár hétig jó. Aztán meg nem jó, mert
- nem csinál semmit,
- unatkozik,
- kockul,
- nem beszélget veled,
- nem olvas, „Kétféle ember van fiam: aki olvas és aki nem olvas, te melyikhez tartozol?”
- nem dolgozik,
- megint csak kockul,
- nem gyakorol semmit,
- nem érdekli semmi.
És akkor már visszasírod az iskolai dőszakot, amikor
- noszogatni kell, hogy tanuljon,
- hogy figyeljen,
- több ízben meg kell őt arra kérni, hogy ne pofázzon állandóan bele az órába,
- végre újra jár edzésre,
- előveszi a könyveit,
- időben lefekszik (vagy nem),
- rendesen eszik,
- mindennap látod (hétvégén mondjuk nem).
Most akkor elrontottunk valamit?
A kamaszkor annyiban különbözik a kisgyerekkortól, hogy itt a szülő egész komoly meggyőződéssel gondolhatja azt, hogy valamit nagyon elrontott. Igen ám, de ezt bevallani sokkal nehezebb, mint azt, hogy a kisbaba ma csak egyszer kakilt, most mi legyen!
Nincsenek tökéletes anyák csak a filmekben. Higgyétek el, hogy azok az anyukák sem tökéletesek, akik a külvilág felé eljátsszák, és ti meg jól beveszitek ezt a színjátékot.
Parázó anyukák, figyeljetek! Mindjárt itt a nyár.
A kamasz gyereket szeretni többféleképpen lehet. Megéri egy kicsit az ő fejével gondolkodni néha.
Hagyd egy kicsit belerázódni a nyárba. Ne gondolkodj állandóan az ő dolgairól. Ha valami nem tetszik, mondd el az érzéseidet vele kapcsolatban és hallgasd meg szó nélkül az érvelését egy adott dologról. Engedd szabadon és bízz benne.
Foglalkozz a saját dolgaiddal. Reggel munka előtt ülj be egy kávét meginni, vagy vidd el és csak sétálj egyet. Délután pedig ne rohanj haza, örülj neki, hogy nincs otthon a kamasz, te is találkozz, lazulj, beszélgess, nevess. Ehhez nem kell pénz, ehhez igazából nem kell semmi csak jó idő és egy hirtelen döntés.
Vagy #Hallgassránk ezen a linken, ahol mindenféléről beszélgetünk, mi anyaparás szerzők. Ehhez tényleg semmi nem kell csak szabd fél óra, de bármit csinálhatsz közben, hiszen ez olyan, mint egy rádió.
Fotó:www.pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!