Azért futunk mert…

Ahogy a mezőket beborítják a vadvirágok, úgy lepik el az utakat a lihegő, izzadt testek. A kíntól eltorzult vöröslő fejeket szemlélve felmerül a kérdés: miért kínozza magát ez a sok szerencsétlen? Salát Luca írása.

Azért futunk mert…

• a hájunktól szeretnénk megszabadulni,
• unatkozunk, vagy
• épp túl stresszesen élünk,
• az egészséges életmód úttörői lettünk,
• félünk az öregségtől,
• a pocsék hangulatunkat igyekszünk csillapítani, vagy
• egyszerűen csak jól mutat az énképünkben a sportember szerepe.

A futásnak a lehangoló látványtól eltekintve vannak előnyei

Bármikor el lehet kezdeni

és nem fenyeget a kiöregedés veszélye. (A futópályák széles életkori repertoárja legalábbis optimizmusra ad okot.) A futást mindaddig baromságnak tartottam, amíg néhány éve a kisebbik srácom azzal tette tönkre a nyaralásomat, hogy futni akart.

Akkortájt még gyerekbarát anya voltam, s néhány napos érzelmi zsarolás után sóhajtva vágtam neki a sportos életnek. Fiam soha többet nem vett futócipőt a lábára, engem viszont arcul köpött a flow.

Ettől kezdve futnom kellett. Nem számított, hogy terhes voltam: terebélyesedő testemet egyre körülményesebben, ám annál boldogabban vonszoltam a célegyenesig, a szülés után néhány héttel pedig már ismét a futópályán lihegtem. Kisbabás anyukáknak a kontextushatás kedvéért ajánlom a futóbabakocsit.

Ha magadban futsz, csak egy lerongyolódott tehén vagy, ha tolsz magad előtt egy babakocsit is, akkor fitt kismama.

A futás egy rakás azonnali jutalommal halmoz el: zúdul az endorfin, nő az önbecsülés, módosul a tudatállapot, javul a közérzet. Mellesleg nincs felemelőbb érzés, mint az egy órás élet-halál harc után elnyúlni a kerti padon, s hosszúlépéssel leöblíteni azt a szál cigit, ami még sohasem esett ennyire jól.

A futóbolondok szerint ez a sport nagyjából olyan életelixír, mint a zöld tea vagy a ganoderma gomba: az általános testi-lelki jóllét garantált, a tüdő oxigénfelvevő képessége nő, az érrendszer a szívvel együtt örül, buzog a jó koleszterin, erősödik az immunrendszer, s ezek után nyilvánvaló, hogy a futást csak az öregedési folyamatok gyűlölik.

A futás nem igényel szellemi erőfeszítést,

se harmonikus mozgáskoordinációt. Egy alakformáló edzéshez képest futás közben bután bámulni az utat igazi felüdülés.

Lehetsz bármilyen béna, futni tudsz.

Olyan idiótán, ahogy jól esik, és tuti nem fog kiröhögni senki. Na jó, ha tényleg nagyon nyomi vagy, fuss inkább sötétben!

A futás olcsó sport,

ha azt karod, hogy az legyen.

Egy jó futócipő akár tovább húzza, mint te. A többi kiegészítő szarság mindössze menőzés.

Azért egy csinos szerkót érdemes beszerezni, még akkor is, ha egy óra loholás után mindegy mi van rajtad, úgyis pocsékul festesz. És a legfontosabb: mindig olyan futós képet posztolj magadról, amelyek futás ELŐTT készültek. (Természetesen a képaláírásban az UTÁN szó szerepeljen).

A futás azonban nem csodaszer

Ráadásul nem mindenkinek jön be. Olyan ez, mint a cigaretta. Mindenki kipróbálja, az egyik undorodva kiköpi, a másik függővé válik.

Akinek nem öröm, hagyja a fenébe! Biciklizzen, rollerezzen vagy sárkányrepülőzzön inkább!

Futni unalmas

Felturbózhatod az élményt szép tájakkal, pörgős zenével, egy futótárssal vagy olyan tempóval, ami mellett még unatkozni sincs erőd, de jobb, ha belátod:

hosszú időn keresztül magaddal lenni, még ha érdekes személyiség vagy is, rohadt lehangoló.

A futás időigényes

Ritkán csinálni nincs értelme, gyakran csinálni fárasztó. Az időjárás sem a barátod: vagy hideg van, vagy meleg, vagy tűz a nap, vagy zuhog az eső, de mindig szembe fúj a szél. A hazai időjárási jelenségek listája ezzel ki is merült.

A futástól bütykös lesz a lábad, tönkre mennek az ízületeid, ínhüvelygyulladást kapsz

Nekem mostanában a derekam fáj. Nyilván valamit rosszul csinálok. Vagy öregszem.

Mindezek ellenére egy-két próbát megér, főleg ha tudjuk:

a futás épp olyan, mint bármi más jó cucc az életben. Önmagában semmit nem old meg, nem leszünk tőle szépek, okosak, sikeresek,  boldogok, mindössze kapunk egy esélyt arra, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Fotó: pexels.com