Mit adhatunk magunknak

A héten volt ebben a jó időben, napsütésben valami különleges, valami újrakezdős, nem feladós. Becsapós persze, mivel előbb – utóbb itt a hideg, mindenki erről beszél, hogy lesz ennek böjtje, meg amikor én még kislány voltam, ilyen meleg sosem volt (de)! Mi lenne, ha örülnénk most ennek és ebben a laza létezésben erőt merítenénk? Mitől lesz ez – ha mi is akarjuk és képesek vagyunk legalább egyszer átgondolni – más, mint tavaly vagy azelőtt?

A legtöbb, amit magunknak és a kamasznak adhatunk, hogy szeretünk élni.

Ha azt látja, hogy érdemes élni, mert az élet szerethető. Azáltal, hogy szereted az életedet, a testedet, a lelkedet, a döntéseidet, szert teszel az egészséges önbecsülésre. És ez nagyon lejön a kamasznak.

Emellett elfogadod asebezhetőségedet és ezt nem titkolod előtte és magad előtt sem.

Hogy igenis vannak nehezebb döntések, helyzetek. Általában ilyenkor csak annyit mondunk a kamasznak, hogy most nincs jó kedvem, hagyjál egy kicsit békén. Ebből ő azonnal kombinál valamire még akkor is, ha látszólag nem érdekli amit mondasz. Ezért érdemes

megfogalmazni neki (ezáltal magadnak is), hogy miért vagy rosszkedvű.

Meg fogsz lepődni: sokszor ő maga mondja ki az igazságot az adott szituációról. Ahelyett, hogy csak azt látja: nem szereted magad és a problémával is csak annyit tudsz kezdeni, hogy rossz kedved van.

Én, te ŐK. Ez annyit jelent, hogy nemcsak te létezel és a többiek melletted. Nemcsak a kamasz létezik és a többiek mellette, hanem vagy TE, Ő, MI, ŐK, TI. Ha világ életedben körülötte forogtak a gondolataid és mindig ő volt az első, akkor ne lepődj meg, ha nem érti a külvilágot. Ha állandó konfliktusai vannak az emberekkel. Pörgesd vissza az elmúlt éveket és gondolkodj hangosan, hogy ő is hallja.