Az előző részek tartalmából. Timi és Kriszta két különböző negyvenes nő, akik amellett, hogy paráznak a kamasz gyerekeik miatt, rájöttek, hogy a pénzük nem tart örökké, és dolgozni sem fognak örökké. Belátták, hogy ezzel bizony foglalkozni kell és az kevés, ha mindennap hajnalban arra ébrednek, hogy baj van. Kiss Mónika az Anyapara pénzügyi szakértője megpróbálja lépésről-lépésre bebizonyítani, hogy nem kell pénzügyi gurunak lenni, hogy átszámoljuk a kiadásainkat.
Timinek már egy hétvégi számolgatás is elég volt, hogy rájöjjön: hitelspirálba került.
A hitelspirál kifejezést is az interneten tanulta, amikor látta, az elmúlt évben 125 000 forintot vont le a bank kamatokra és rákeresett a bank honlapján, hogy ez jogos –e.
Megdöbbenve látta, hogy csak a bankkártya hitelkeretének teljes hiteldíj mutatója éves 33%, erről fogalma sem volt. Továbblépve arra is rájött már, hogy 9 éve nem módosított a kötelező felelősségbiztosításon, pedig azon is tudna spórolni. Háromszor annyit fizet a netért és a telefoncsomagjáért is, mint a szolgáltató friss reklámja.
Miért nem szóltak a szolgáltatók?- kérdezte magától először, aztán rájött…
Beszélnie kell a főnökével, mert autójával üzleti ügyeket is intéz. Az a rengeteg autózás, kikészíti idegileg, a dugók miatt, tudja. Két anyukával össze lehetne beszélni, hogy megosztják a szállítást, ki is posztolta a Facebook csoportba, 10 perc alatt elintézte. Már csak háromhetente kell korábban eljönnie a munkahelyéről kedden és csütörtökön, értékeli majd a főnöke, amikor a benzinpénz miatt szól.
Kis csepp a pohárban, de a sarki közért is drága és a bevásárlását szinte csak ott intézi, nem is gondolta volna, csak mindig olyan fáradt. Talán lehetne egy állandó csomagot házhoz szállíttatni kéthetente? Pár kattintás és meg is volt. Mit tud még „kiszervezni”? De mire megy el a bónusz? Elkezdett az agya járni, pont mint a munkahelyén.
Költségcsökkentés, erőforrás optimalizálás, de hisz ezt tanulta a főiskolán!
Krisztáék örömmel tapasztalták, hogy a mostani bankhitelhirdetések jóval alacsonyabb fix kamatot kínálnak, mint az övék.
Annak már nem örültek, hogy a megtakarítás nulla forintot hozott az elmúlt években, nem kötötték le, „a nulla és a két százalék között nincs különbség” alapon.
Ez a „nincs különbség” mostanra 240 000 forint lenne.
Úgy döntöttek, bemennek mind a három bankba a kisvárosban érdeklődni, már csak azért is, mert a bankszámláik díjait se firtatták, amióta megvannak, évi 29 000 forint megy el számlavezetésre, bankkártyákra.
Arra is rájöttek, hogy nagy bajban lennének, ha Kriszta férjének munkabére kiesne, a megtakarításhoz nem lenne jó hozzányúlni, mert Kriszta szülei idősek, bármikor szükség lehet a pénzre egészségügyi kiadásokra.
Talán érdemes lenne egy biztosítást fizetni? Mennyibe kerülhet? Ez a felismerés kimozdíthatja a férjét arról az álláspontról, hogy Kriszta ne kezdjen a kertben szárazvirágokat termelni, mert úgyis csak a gond lesz vele, pedig ő szívesen megpróbálná a csokrok, koszorúk kötését. Itt némi családi vitába is torkollott a pénzügyi helyzet áttekintése, de végül kibékültek.
A két negyvenes nő által felfedezett problémák általánosnak mondhatók. Nem kell hozzá pénzügyi végzettség, hogy rendbe tegyük havi és éves költségvetésünket.
Néhány egészen könnyedén orvosolható, pl. csak fel kell jegyezni a naptárba, hogy amikor fordulója lesz az autó biztosításának, ne legyünk restek és keressük meg a legjobb megoldást.
Újabbakra fog fény derülni, amikor Timi és Kriszta férjével végigmennek egy hónap kiadásain: ha Excelben vezetik a bevételeket, megtakarításokat és kiadásokat, kategóriákba rendezve, gyorsan készíthetnek grafikonokat, amelyek a következő kérdésekre adnak választ:
- milyen szerkezete van a családi kiadásoknak? Ezzel elégedettek vagyunk –e? Vannak –e kiugró tételek?
- a bevételekhez képest egy hónapban mennyi jut megtakarításra? A megtakarítások hogyan oszlanak meg? stb.
Itt bizony előfordulnak kínos ráismerések: Timi sem gondolta volna, hogy a megcsúszás miatt utolsó pillanatban neten rendelt családi vacsorák, az útközben elfogyasztott kávéjai divatos kávézókból elhozva és a feleslegesen megvett BKV bérlet, amit nem használ, a teljes kiadásainak tíz százalékát képezik!
Ez különösen azért lepte meg, mert azt hitte, a hétvégi családi kirándulások kerülnek sokba.
Kriszta felment egy biztosítói ajánlati oldalra és rájött, hogy a ház biztosítása egyrészt elavult, másrészt sokkal drágább, mint a piaci ajánlat. Minden vagyontárgyukat mindössze 500 000 forintra biztosították és ha a számítógépekkel, elektronikus eszközökkel lenne gond, arra nem is kapnának semmit. Biztos volt benne, hogy ők nagyon takarékosan élnek, mégis talált néhány tételt, amit olcsóbban is megkaphat máshol.
Ha már ennyire belejött a biztosítási témába, elolvasta a régi unit-linked életbiztosítása tájékoztatóját és döbbenten látta, hogy évi 4%-ot fizet csak azért, hogy legyen ilyen életbiztosítása.
Újabb és újabb körök után letisztul a költségszerkezet. A legfontosabb, hogy ezzel a folyamat felével vagyunk meg és még nem dőlhetünk elégedetten hátra.
Korábban, a tervezési folyamat elején felírtuk rövid, közép és hosszútávú céljainkat és lajtsromba vettük a vagyontárgyakat, amellyel rendelkezünk. Mielőtt azonban nyugdíjra és hosszú távú megtakarításokra gondolnánk, a jelent kell rendbe tennünk. Ezzel folytatódik sorozatunk jövőhéten.
Oszd meg a véleményed velünk!