Neki egy nagymama adatott

Négy nagyszülő, akárhogy veszem, a fiam szemszögemből rengeteg. Ami nekem természetes volt, neki elképzelhetetlen. Hogy egyszerre két férfi és két női családtaggal több is lehet egy gyerek életében számára csak az én saját gyerekkorom meséinek a valósága. Neki csak egyetlen, – igaz nagyon értékes – nagymama adatott, és mostanában kezdett foglalkoztatni, mit jelent ez neki most és a későbbi életszakaszaiban. Kárpáti Judit írása.

Amikor felmerült a gondolata, hogy foglalkozni szeretnék a nagyszülők jelenlétével a mai gyereke életében, jellemzően elsőre a saját, fenti helyzetemből indultam ki, ami nem is feltétlen hibás felállás ebben az esetben, mert nem társadalmi körképet akartam írni, hanem egy személyes anyagot egy helyzetről, amiben mi élünk.

Kevesebben érkeznek, tovább maradnak

Egyre több családban van jelen egyszerre három vagy négy generáció, a gyerekeknek egyre nagyobb az esélye arra, hogy nagyszüleik még a felnőtté válásukkor is életben legyenek. Nagy Britanniában például a 20 éves korosztály 80 százalékának vannak élő nagyszülei, azaz a

három vagy négy generáció lehet jelen egyszerre a családban.

Ugyanakkor, mivel az anyák egyre későbbi életkorban vállalkoznak a gyermekszülésre, a nagyszülővé válás is egyre későbbi életkorban következik be, így a kisgyerekek gondozásával párhuzamosan a nagyszülők is gondozásra fognak szorulni.

Egy fiú és a nagymamája

A fenti statisztikák között aztán megbújnak maguk a gyerekek és az ő nagymamáik és nagypapáik. Így valahol ezeket a számokat valamilyen egészen apró kis töredékében meghatározza Milu és Nagyi is – így szólítja egymást, anyám és a fiam.

A magam részéről hozom az átlagot, hiszen nem szültem éppen túl korán, 35 éves voltam abban az évben, amikor megszületett a fiam. Ehhez mérten, az engem és bátyámat korán szülő anyám, relatíve nem volt idős, de nem is túl fiatal nagymama a maga 61 évével és már két másik óvodás és bölcsődés unokával.

A két nagypapa szintén viszonylag fiatal lett volna… Ha nem tűnnek el a fiam életéből egyéves korában mindketten, miután pár hónap különbséggel meghaltak. A másik nagymama pedig szerencsére kiváló egészségnek örvend és még csak 64 éves, és bár jóban vagyunk és tartjuk a kapcsolatot, de nem vesz részt a fiam mindennapjaiban.

Így Milu számára maradt egy nagyszülő, nevezetesen, nagybetűvel Nagyi, a nagyszülői szerep egyetlen aspiránsa és tisztségviselője.

Négy az egyben?

A fiam számára természetes dolog ez, mégis hamar feltűnt neki, már az óvodában, hogy mások esetében „tatai mama”, „pesti papa” címszó alatt különböző nagyszülőket kell érteni. (Mondjuk ezt is helyre kellett tenni, mert nálunk a mama én vagyok, gondolom, furcsállta, a többieknek mennyi anyja van…)

Míg gyerekkoromban, amikor a szüleim elutaztak, bennünket, gyerekeket, kétfelé osztva 1-1 nagyszülőpár vigyázott ránk,

Milán életéből pont három nagyszülővel van kevesebb, mint az enyémben volt egykor.

Azt jelenti mindez, hogy háromszor kevesebb történet, anekdota, nagyszülői intelem és bölcsesség jut neki, mint nekem jutott. Ez még akkor is túlságosan sok, ha az egy Nagyi, bizonyos esetekben felér három másikkal.

Hiába volt végtelen türelemmel partner hosszú éveken át a szerepjátékokban – jó ég, milyen fárasztó volt két órán át ugyanazt nyomni – mászott négykézláb, vonatozott Gyöngyösre oroszlánkölyköt simogatni, társasozott, kirakózott, vett meg mindent, amit én nem és nézi meg ma az összes youtuber videóit, hogy képben legyen.

Vannak helyzetek, amikor mégsem tud az egy szem anyám egymaga négy lenni, ráadásul nő és férfi egyszerre.

Gyerekvigyázó vagy nagyszülő?

Milánt a férjem tanította sakkozni, pedig apám híresen jó sakkozó volt és imádta volna, hogy a fiammal játszhat partikat. Odalett volna, hogy ő is örökölte a szóviccek gyártásának képességét és, hogy van, aki azonnal megérti, amit éppen kitalált.

Apám fogta volna Milán pracliját, úgy kísérte volna focira, hogy felnőtt korában egy mindig meleg kéz emlékével több legyen.

A fiam imádta volna, hogy anyámon kívül van még valaki, aki végtelenül elfogult vele, aki elkényezteti, minden intelmem ellenére.

És mennyire hiányzik a másik nagymama és nagypapa, pont azért, hogy megtapasztaljon mást is, hogy megértse, honnan jön, és milyen sokféleségből keveredik valaki.

Amikor a nagyszülőkre gondolunk ma, sokszor esünk a hibába, hogy a gyerekvigyázás szerepét osztjuk rájuk. Naptárban van, mikor mennek a gyerekért, melyik nap sorosak a felügyeletben, melyik nap főz, visz a nagymama vacsorát.

Pedig, ha a nagyszülők négyen vannak az négyszeres esély, hogy ne valami kötelességből legyenek együtt, hogy élvezzék egymás társaságát és valami olyasmit adjanak, amit más, ha akar, sem adhat.

Fotó:pexels.com