Az ő nyaruk, az ő életük

A (nagy)kamasszal együtt nyaralás több kérdést felvet és mégtöbb saját magadnak örökre megfogadandó tényt tartalmaz. Aki most készül, annak élet – és agymentő listát állítottam össze, kizárólag saját élményből. Szücs Szilvi írása.

Amikor még kicsik voltak a nyár nekem egyszerűbb volt

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a gyerekekkel tölthettem elég sok (pontosan 5) nyarat. Úgy elejétől a legeslegvégéig egyhuzamban. Tehát lementem a Balatonra június közepén és augusztus 31-én jöttem vissza. Ez mázlista kategória, ami csak részben igaz.

Jó pár évig (mondjuk 3-10 éves korig tartó időszakot emelem most ki) az volt a legfontosabb, hogy 12 óra előtt leérjünk a Balatonhoz a házból fürödni, majd együnk rendes ebédet, ezt követően délután a hűvös házban hédereljünk, ahol mindenféle agyszéttépő dolgokat csináljunk, ezekről most nem beszélek.

Ehhez képest soha (így értem: soha) nem sikerült féltizenkettő előtt leérni, pont akkor, amikor a rendes anyuka terelte be a kölköket letakarva nehogy megfázzanak a hideg víztől és megégjenek a meleg Naptól.

A rendes ebéd néha lángos volt, meg kolbász és, vagy hekk. A többi stimmel.

Egyébként hazudnék ha azt mondanám, hogy nem szerettem az állandó harcot nézni köztük, ami sosem lélekből jött, inkább az életkorból. Ha most rájuk nézek, egészen magabiztosan állíthatom, hogy hagyni kell őket „harcolni”, tuti jó lesz a vége! Egész konkrétan kardoztak és szivacstöltényeket lőttek órákon át egymásra. Vagy hazudnék, ha azt írnám most ilyen poszt-jelleggel, hogy utáltam naponta négyszázszor „beadni fejre” a labdát a ház előtt, amikor azt gyakorolta éppen.

„Anyaaa! Add be fejre!” Imádtam.

Akkor mondjuk hazudtam, amikor azt írtam, hogy nem volt rendes kaja, mert például ezeken az elnyújtott nyaralásokon tanultam meg krumplifőzeléket, túró gombócot, rendes rántott húst, vékony palacsintát és kurva jó lecsót csinálni. A többi fogást a „soron” találtuk meg. Tudjátok a „sor” az, ami a strandok előtt van, a sok bódé a kajával.

Úgyhogy nem érdemes felszisszenni.

Ahogy teltek az évek, úgy változtak a nyarak. És persze mi is.

Jelenleg a következő listát kell kipipálnom ha belegondolok, hogy nyár van és a gyerekeim (felnőtt és még nem felnőtt) mit is kezdenek ezzel a sok szabadidővel.

• Van-e elég kaja a hűtőben arra az esetre, ha valamelyik hazatér (tök váratlan időpontokat kell elképzelni) és megéhezik szegény.
• Ha van kaja a hűtőben akkor is készen kell állnom a hívásra, hogy van-e kaja a hűtőben és igenlő válasz esetén azt is pontosan meg kell mondanom, hogy hol. Mert általában nem találják. (Hogy ellenpontozzam ezt a gyengeségüket, ha megtalálták, akkor kiváló ételeket főznek.)
• Van-e elég tiszta ruha, mert bármikor jöhet egy „sohailyenbulitneméltem, erre mindenképp el kell mennem” helyzet, amikor csak kutyafuttában megy az átöltözés és már itt sincs a gyerek.

Csak a fürdőszobában van nosztalgiám a balatoni nyarakra gondolva, mert csak úgy szólok: 10-19 év között nem tudnak úgy fürödni, hogy ne érjen bokáig a víz. És a feltörlésre majd mindig azt mondják (én szóltam!), hogy MINDJÁRT!

• Nekem kell kitennem a homlokomra a Keep calm ….és ide képzeljetek különböző dolgokat amikért parázom.

Például ilyenek, hogy odaért-e, megvárták-e, elég pénz van-e nála, eszik-e rendesen napközben, a barátaival mozog ide-oda, de ők nem lépnek-e le, mert más program lett hirtelen. Kifizetik-e a munkahelyén, megvette-e a bérletét, nincs-e túl késő amikor hazajön (de). Az alkohol fogyasztás mértéke, a dohányzás, meg a felnőtté válás állapota, a felvételi pontszámok darabszáma, a nyaralás a haverokkal, a fesztiválok, a nem alvás, a minden tök jó, csak hagyjál már feszegetése.

És akkor szétröhögöm magam amikor azt olvasom, hogy mennyire nehéz egy kisgyerekkel, mert egyébként van, hogy nehéz, de szerintem akkor még nem aggódik annyit az ember.

Meg sokkal fiatalabb vagy. Ősz hajszáljaid sincsenek. Meg ráncaid sem. Az idegeid is totál kisimultak.

Meg ilyenkor még az is van, hogy azt hiszed, még simán szülsz hármat, na akkor ugráljon az első kettő!

Egyébként meg minden percét imádtam a kisgyerekes nyaraknak (vannak tanúim, akik ugyanígy láttak, tehát nem hazudok), mert tényleg írtó cukik voltak. Rengeteg közös élmény, történet, együttlevés. Amit ha becsukom a szemem (mostanában van erre is időm és közben nem történik semmi kiszámíthatatlan) látok és érzek. Bármikor pont ugyanígy csinálnám végig velük a nyarakat.

De most ez a nyár van. A nagykamasz és a felnőtt nyara. Az ő nyaruk, az ő életük.

Amelyből a legfontosabb tanulság eddig számomra az, hogy nem kell mindenbe beleszólni, jobban tudni, tanácsot adni, megcsinálni (úgyis másképp szeretné). Nem.

Minden nyáron egy lépéssel hátrébb kell lépni. Higgyétek el. Fogadjátok el ezt tőlem. Fogadjátok meg ezt magatoknak.