Amikor megszületett a második fiam is, azt gondoltam, hogy ha nagyobbak lesznek, akkor majd biztos hétvégente le kell vágni egy disznót, mert a minimum adagjuk annyi kaja lesz. Tévedtem. Egy marhát kéne levágni, talán az elég lenne vasárnap estig. Miután se disznót, se marhát nem tartunk otthon, ellenben vadászni se járunk, ezért ezt a rengeteg ételt máshonnan kell beszereznem. És igen, jól látjátok nem vagyunk vegetáriánusok. De még lehetünk. Drixler Imola írása.
Azt hiszem, egy kamasz fiú nem eszik, hanem zabál.
Mindent, ami a szeme elé kerül. Egy kitétel van: ne legyen egészséges. Legyen zörgős papírba csomagolva; meg lehessen venni valami fancy helyen; orrba- szájba legyen reklámozva; jó sok pénzbe kerüljön; legyen tele cukorral; zöldséget, gyümölcsöt lehetőleg ne tartalmazzon és
anya hörögjön, ha meglátja.
De anya hálásan emlékszik vissza, milyen volt, amikor a pufók kisgyereke két pofára falta a tökfőzeléket, natúr husival, így nem adja fel a harcot és ádáz küzdelmet folytat a gyermek egészséges étkeztetéséért. Amikor beköszönt a suliszezon, akkor viszont hatványozottan nehezebb a kölök etetése.
Reggelizni kell.
Pár falat is jó lenne indulás előtt, de az enyéim képtelenek enni olyan korán reggel. 7-kor indulunk, ilyenkor még alapjáraton működnek: mosakodás, öltözködés, autóba be, üveges tekintettel előre bambulás. Enni kizárt. De még egy kakaót sem bírnak meginni. Egy joghurtot néha megesznek a suliban.
Állítólag.
Őszi- téli időszakban minden reggel facsarok narancs vagy grapefruit levet. Ezt imádják. Én pedig szuperanyának érzem magam! De minimum hősnőnek.
Én a szendvicscsomagoló anyuka vagyok.
Zsömle, felvágott, sajt, paprika. Általában ez. Szalámit nem lehet a fogszabályozó miatt. Barna, magos zsömle, teljes kiőrlésű pékáru nem lehet, az már kezd az egészséges táplálkozás irányába mutatni- marad a fehér. Már paprika sem lehet. Rájöttem, hogy a disznófülű kiveszi a zsömléből és kihajítja.
Salátát viszont szívesen eszik. Nem értem, azt miért, de jobb nem firtatni. Tömöm vele a gyereket és kész.
Másik furcsaság: csak reggel frissen elkészített szendvicset eszik. Az előző este elkészítettet nem. Még behazudtam azt is, hogy aznap reggel gyártottam, gyarló anya vagyok, ez van. De nem tudtam átverni, így marad a picit korábban kelés.
Gyümölcsöt szeretnék adni neki minden nap: almát, banánt, szőlőt.
Almát nem tud a fogszabályozó miatt. Banán nem, mert az túl puha és összenyomódik. Dobozt nem hajlandó cipelni, próbálkoztam vele. A szőlő meg biztos túl zöld, meg apró, azt sem kér.
A te gyereked is hajlandó kilószámra enni a gyümölcsöt, ha meghámozod, feldarabolod és szépen egy tálkában elé rakod?
Úgy örömködik és kurjongat, mintha legalábbis Nutellát kapna. Még a gyümölcsre csorgatott méz ellen sem tiltakozik. De, ha ott van a tálon egy darabban, netalántán még héja is van, akkor nem kell! A fene se érti ezt.
Nasi gyanánt kölesgolyókat és általam sütött sütiket hajlandó iskolában még enni, illetve a büfében ischlert, kakaóscsigát és hasonlóakat.
Az iskolai menzát nem hajlandó megenni.
Nem volt egyik fiam sem válogatós, de a suli kajára egyik sem fanyalodott rá. A kérdésre, hogy: mi volt az ebéd az oskolában?- egy ideig válaszoltak. Aztán egy idő után fogalmuk sem volt, mit ebédeltek. Pont úgy, mint ovis korukban.
Honnan is tudták volna, hisz le sem mentek a kantinba. Úgyhogy többet nem fizettünk iskolai menzás csekket.
Akkor mit ebédeljen a gyerek? A srácok leleményesek: kitalálták, hogy ebédszállítótól rendelnek egész hétre, a drága büfés néni berakja a hűtőbe, majd megmelegítve azt eszik. Most már ott tartunk, hogy apukához rendelnek és suli után ott ebédelnek.
Ha zsebpénzükből futja, akkor elcsatangolnak valami junk foodot enni. Én nem vagyok hajlandó ilyennek etetni őket.
Következetesen megtagadom tőlük az ilyen kéréseket. Tudjátok, amikor faarccal közlöd velük: Nem, van otthon normális kaja. Ilyenkor nyúlik a kamaszok arca rendesen.
ITT írtunk arról, hogy sokszor mi is kicsit túlparázzuk a témát, és érdemes néha a fától látni az erdőt. ITT arról gondolkodtunk, hogy igaz-e az, hogy a suliban mindig rossz a kaja. ITT pedig arról, hogy néha el kell engedni a kamaszt, hogy „beüljön” valahová, mert ez is egyfajta közösségi élet.
Hát így vagyok: a srácok, a suliszezon és az étkezés. Nálatok hogy megy ez?
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!