Szeretem az életet, az ízeket, az édességet és hát mit tagadjam, a jófajta házipálinkát is szeretem. Megeszem a pizzát, ha pizzázni megy a család, tortát a születésnapokon, bejglit karácsonykor. És hát van az úgy, hogy az ember lánya bemegy a kisboltba, megveszi a legnagyobb csokoládét és már a kocsiban betolja az arcába az egészet, nehogy otthon valaki meglássa és kérjen belőle! Uhrin Szilvia sport-és táplálkozás tanácsadó írása. Az első részt ITT olvashatjátok.
Mert ez nekem jár! Mert megérdemlem! Az egészet!
Olyan is előfordul, hogy lefekszik a család, és a csaj (én) kikúszik a konyhába: Ohh ez a büdös kölök, kint felejtette a nutellát az asztalon, és……. hát mert van az úgy… Aztán rájövök, hogy az alapvető problémát (amiért is rácuppantam a nutellás üvegre) nem oldotta meg.
A seggem viszont holnapra biztos nagyobb lesz.
Ezt pontosan tudom : cukorsokk- inzulinlöket – zsírraktározás -óriási hátsó.
Szóval az utóbbi pár évben rájöttem, hogy túl fiatal vagyok én még ahhoz, hogy lemondjak az élvezetekről, viszont túl öreg ahhoz, hogy képes legyek konszenzusra jutni magammal annak érdekében, hogy hosszú távon, amikor is már a „szép ” korúak táborát erősítem akkor is élvezhessem az életet.
Ha nagyságrendileg nézem, akkor ezen események mondjuk életem 20% -át teszik ki. És ennyi belefér. A maradék 80%- ban viszont igenis odafigyelek.
Mert a nutellás üvegben még soha nem találtam meg a boldogságot, sőt nagy bajban vagyunk, ha a boldogságot az a pár percnyi élvezet nyújtja az életünkben amíg megeszünk egy csokit, tortát, vagy bármi mást. Ez esetben más boldogságforrások után kell nézni.
Nekem egy kiadós edzés is boldogság, hogy megcsináltam, hogy ma eggyel többet nyomtam mint tegnap.
Vagy, hogy letöltöttem egy képszerkesztő- vagy videovágó programot és tudok szerkeszteni.
Vagy, hogy ma végre beengedett a gyerek a privát szférájába és két mondattal többet váltott velem mint tegnap.
De hogy ne menjek nagyon messzire az is boldogságot okoz, hogy megint találtam egy érdekes cikket táplálkozás ügyben,
ami felvet egy csomó kérdést, amire órákig keresem a választ.
Az evés csak egy dolog az életünkben.
Én például világ életemben utáltam a főzni (hozzá teszem ma sem szeretek) de Az „Anya, mi a kaja?” felkiáltás mégis csak arra sarkall, hogy valamit főzni kellene. Kísérletezgetek, hogy tudnék egy-egy kaját elkészíteni egészségesebb alapanyagokból úgy, hogy átverjem őket., mert azért
az a pofa amit a gyerek vág vacsora előtt mikor megkérdezi, hogy „Anya, ez egészséges?” Ééééés, tadááám!!! Tök jó lett! Meg volt, hogy tök szar!
Kidobtam és mondtam, hogy egyetek kenyeret! Mert ilyen is van! De nem stresszelek. Viszont igyekszem.
Na de, hogy valami okosat is mondjak, úgy hívom a saját stratégiai megbeszéléseimet, amiket több fronton is folytatok magammal (edzés, táplálkozás, gyereknevelés, lelkiválság, menopauza hogy” életközépi válságstáb”.
Nos, néhány jótanács táplálkozás ügyben nekünk, akiknek időnként fel kell állítani az életközepi válságstábot.
Mielőtt betámad a klimax! Hiszem, legalábbis hinni akarom, hogy ha egészségesen megyünk neki, akkor könnyebb lesz!
- Ne csak úgy döntögesd, hogy le kellene fogyni, egészségesebben kellene élni, megpróbálom megcsinálni….Ne próbáld! Hanem olyan isten igazából döntsd el! MEGCSINÁLOM! EGÉSZSÉGES LESZEK!
- Ha a googlit hívod segítségül, el fogsz veszni az információrengetegben. Ráadásul sok esetben az infók teljesen ellentmondanak egymásnak. Na akkor azt csinálja az ember, hogy egyszer ezt próbálja, aztán azt, aztán fogalma nincs, hogy miért nem működik,
majd azt gondolod az egész életmódváltásról, hogy az egész úgy szar, ahogy van! Keress- akár az interneten- egy olyan embert, aki számodra hiteles. Akinek elhiszed amit mond. Mert látszik rajta, hogy úgy él, azt csinálja, amit közvetít. Tud válaszolni a kérdéseidre, hogy szimpatikus, és mentes mindenféle szélsőségektől!
- És akkor most tényleg nagyon szubjektív vélemény következik: nem hiszek a paleoban, a 90 napos diétában, a ketogénben, az Atkinsben, a különféle divatos irányzatokbban.
Az arany közép útban hiszek és a jól megtervezett rendszerben.
- És akkor most jól össze is zavarlak: ha te elhiszed, hogy neked a ketogén segít, vagy a fehérjediéta, vagy bári más, kipróbálod, hozza az eredményt, és ezt nem csak két hónapig, hanem hosszú-hosszú távon tudod tartani, akkor csináld azt!
- Testmozgás: a mozgásszervi problémák nem természetes vele járói az öregedésnek. A mozgászervi problémák természetes velejárói a mozgásszegény életmódnak!
- Akinek már kialakult mozgásszervi problémája van, keresse meg a megfelelő szakembert. Aki elirányítja egy gyógytornászhoz és tanácsot ad abban, hogy milyen mozgásterápiára van szüksége, hogy újra visszatérhessen az aktivitásba.
Akinek még nincs, vagy nem tud róla, az pedig keresse meg azt a mozgásformát, amit szívesen csinál, ahol jól érzi magát, ami jól esik és ahova rendszeresen eljár. Keressen olyan támogató közeget, akik előre viszik, akikkel egy nyelvet beszél.
- Soha ne hagyd magad elbizonytalanítani! Mindig lesznek a környezetedben, akik megpróbálják, de te csak menj a kitűzött cél felé!
Néha azért nézz a nutellás üveg aljára! A boldogság ugyan nem lesz benne, de hát van az úgy…
Fotó: a szerző saját fotói. További képeket és infókat ITT találsz Szilviről.
Oszd meg a véleményed velünk!