Kreatív krízis

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy jelenleg legfontosabb lélektani feladatunk a legjobbat kihozni a ránk telepedő válságos helyzetből. A krízis remek lehetőséget biztosít arra, hogy megbomlott pszichés egyensúlyunkat az eredetihez képest egy magasabb szinten állítsuk helyre. Salát Luca írása.

A kreatív krízis fogalmát nem csak pszichológusként szajkózom, hanem főállású anyai pozíciómba visszacsúszva saját életemben is próbálom megvalósítani.

Még alig egy hónapja élünk a megváltozott körülmények között, de fejlődési mutatóim egy rakás területen ugrásszerű növekedést mutatnak.

• A krízis arra ösztönöz, hogy komfortzónámat elhagyva olyan helyzetekkel is szembe nézzek, amelyekről álmomban sem gondoltam volna, hogy képes leszek rá.

Így történhetett, hogy hosszú idő után benyitottam a fiam szobájába, ami valóban felkavaró élmény volt, de a hónapok óta hiányolt tányér-, pohár-, bögre- és evőeszközhalmok elém táruló látványa nem hagyott kétséget a felől, hogy bátraké a szerencse.

Most ismét tányérokból eszik a család.

• Jelenleg a befelé fordulás időszakát éljük. Hosszas belső vívódás után megértettem, hogy az ellenségeskedés negatív energiákat szül, ezért békejobbot nyújtottam a fél pár zokniknak, akikkel évtizedek óta hadilábon állok.

Egyik pillanatról a másikra veszítette értelmét kicsinyes gyűlölködésem, amikor megértettem, hogy felemás zokniban épp olyan jól lehet online órákat tartani, mint egyformában.

• Földanyánk fellázadt felelőtlen életmódunk ellen, s a világot sújtó járvány azt ordítja arcunkba, hogy ideje változtatni hedonista szokásainkon. Ennek a gondolatnak a jegyében most kevesebbet fürdök (még a megnövekedett hosszúlépés mennyiséggel együtt is a családi vízfogyasztás radikálisan csökkenő tendenciája figyelhető meg).

A megváltozott anyaszagot a gyerekek némi tiltakozás után duzzogva vették tudomásul.

• A „szükség nagy úr” alapon olyan kompetenciák fejlődnek ki bennem, amelyek alapjaiban alakítják át a munkához való viszonyomat. Kiderült, hogy a személyes kontaktusok erőltetését túlzásba vittem, online formában nem csak szülőkonzultációkat lehet tartani, de a monitor előtt könnyedén megoldható a kisbabák fejlődéslélektani vizsgálata is.

Ugyan a gyerekeim szerint riasztó látványt nyújtok, ahogy gügyögve csörgőket rázogatok a képernyőnek, de a szakmai titoktartásra, illetve arra hivatkozva, hogy az iskolai menza hiányában kajafronton az én nagylelkűségemre vannak utalva, simán megfenyegethettem őket azzal, hogy

aki munkaidőben belép a szobámba, az nem kap ebédet.

• Az ingerdepriváció kreativitásra ösztönöz. Mivel a szabadtéri szórakozóhelyek nem nyitottak ki, ezért saját kertünket alakítottam át romkocsmává.

A látványban inkább a rom jelleg dominál, semmint a szórakozóhelyé, de a jelenlegi ínséges állapotok között ez elhanyagolható részletkérdés.

• Aki befogadó elmével tekint környezetére, az intellektuálisan is kiteljesedhet ebben a nehéz időszakban. Nálunk valamelyik gyerekem (kilétét rejtély övezi) egyik éjszaka olyan ok-okozati összefüggésre lelt a konyhai teli szemeteszsák és az udvari üres kuka között, amelyre nekem két évtized alatt nem sikerült rávezetnem.

Persze valószínűbb, hogy a dugig töltött konyhai szemetes magától mászott ki éjszaka a kukához, de én konokul hiszek a csodákban, ezért nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy valamelyik fiam a tettes.

• A krízisek túléléséhez mindennél fontosabb énvédő mechanizmusaink adaptív működtetése. Ennek a gondolatnak a jegyében a derekamra rakódó zsírpárnákban mostanában nem a változó kor frusztráló tünetét látom, hanem

a karanténtespedését, így még jó ideig áltathatom magam azzal, hogy a bezártság után a háj magától leolvad a testemről.

• A legszembeötlőbb változás alapműveltségem gazdagodásában tapasztalható. Mióta az iskola helyett én okítom általános iskolás gyermekeimet, azóta

a magyar helyesírás elválasztási szabályai új fényben tündökölnek előttem, és bár a gyakorlati életben jelentkező hasznát még mindig nem látom, de kezdem érzékelni, hogy árnyalatnyi különbség biztosan van a hektoliter és a nanométer között.

• Eljött az önismereti fejlődés ideje. Miután idén is elmaradt a húsvéti nagytakarítás, szembe kellett néznem azzal a lehetőséggel, hogy nem azért ragad évek óta a talpunk alatt a konyhapadló, mert túlterheltségemben nincs időm takarítani, hanem azért mert lusta vagyok.
• A sátoros ünnepeink után rendszerint azon nyafogok, hogy a sok készülődés, vásárlás és rokoninvázió közepette nem volt időm a pihenésre.

Idén csakis a szűk családi köröm boldogabbá tételén fáradoztam. Most végre a gyermekeim saját tapasztalaton alapuló élményeket szerezhettek arról, milyen orrvérzésig élvezni a mindent elárasztó anyai szeretetet.

Találkozunk vasárnap 19 órakor a LIVE-ban a Facebook oldalunkon!

Fotó:pexels.com