Múlt héten olvastam egy cikket, amiben a 40 feletti születésnapot úgy említik, mint a visszaszámlálás kezdetét, aminek azért megvan még a szépsége. Mivan?! Elolvastam még egyszer az írást, hogy biztosan jól értem-e minden szavát, és átjön-e kellően, amit mondani akart a szerző. Szerintem, nem értettem jól és nem jött át. Hacsak nem a 70-es korosztályra gondoltak, mint 40 felettiek. Drixler Imola írása.
Nekem a múlt héten volt a születésnapom és visszaszámlálást nem éltem meg.
Vártam ezt a napot. Minden évben várom, mert ilyenkor töményen kapom a szeretetet, örömöt, ölelést.
Jó ebben lubickolni.
Gyerekként mindig a tortát és az ajándékokat vártam. Nagy tortát, sok gyertyával. Ma már kis tortára vágyom, kevés gyertyával. Kívánalmaim közé tartozik még, hogy a torta fogyasszon. Vagy ha már hízlal, akkor legalább mellre hízzak tőle.
Legalább jó nagy mellem legyen, ha már kezdődik az armageddon!
Ebben az évben egyedül ébredtem a házban korán. Tudtam, hogy lassan érkeznek a többiek majd haza.
Miattam sietnek.
Főztem egy forró lattét és köntösben kiültem a teraszra, lábamat felraktam a másik karfára és legeltettem a szemem a kerten az aranysárga napsütésben. Csiripeltek a madarak, melegedett már a levegő, gőzölgött a kávém és élveztem ezt a békét.
Örültem a napomnak, hogy ilyen gyönyörűen indult. Ragyogott minden. Ebbe a békés pillanatba pittyogott bele a telefonom először. Majd csörgött és pittyogott szinte folyamatosan onnantól egész nap.
Onnan tudhatod, hogy kezdesz tényleg öregedni, hogy a köszöntések többsége a huszonvalahanyadik születésnapodhoz gratulál.
Az elsőnél még röhögsz, a tizediknél már csak kajánul visszalövöd a labdát. Csípőből tüzelve.
A közeli barátok engedik meg maguknak a legaljasabb poénokat, amiktől hangosan visítva röhögsz és megfogadod, hogy csak jöjjön el a visszavágó napja mihamarabb, revansot veszel.
Megérkeztek a srácok elég korán. Kaptam még egy kávét, amihez pirítós is dukált.
Beküldtek a nappaliba és behozták a tűzijátékos pici tortát, kevés gyertyával. Kettő volt rajta. Igaz, az számot formázott. De kevés volt a gyertya, hurrá!
Ritka pillanatot élhettem meg: megengedték a fiúk, hogy fénykép készüljön rólunk. Mármint róluk meg rólam, az anyjukról. Azt hiszem, igazából tűrték. Cukiskodni akartak. A mosolygás inkább vicsorítás volt és benne volt a szűkölés: előbb szabadulunk, ha hagyjuk magunkat. A képeket az Anyapara Instagram oldalán ITT nézhetitek meg.
Az ajándékom mellé kaptam kuponokat, amiket a kedvenc helyemen válthatok be. Sofőrszolgálat kupon.
Miután mindig autóval közlekedem, ezért csak alkoholmentes sört (brrrrr) vagy gyümölcsteát ihatok a barátaimmal. A kuponom szerint előre egyeztetett alkalommal ihatok alkoholt is ( juhééé) és
a nagyfiam lesz a sofőr hazafelé.
Hát meg kell zabálni őket, nem? Amikor a gyereked lesz a sofőröd, hogy alkoholizálni tudj, annak azért örülni kell, ugye? Vagy aggódni, hogy az anyakép nem túl tökéletesre sikeredett?
Én kérem szépen visongva örültem neki, mint egy kisgyerek.
Elvittek ebédelni a fiaim.
Majd kávéztunk, hosszan beszélgettünk, hatalmasat sétáltunk a Tabánban és este egy nagyon brit filmet néztünk meg egy picike moziban. Én mindig fanyar, beteg humorú francia- skandináv-brit filmekre cipeltem a fiaimat. Ilyen filmeken nevelkedtek. Ma már ők is bírják ezt a beteg humort.
Most éreztem azt először, mint gyerekkoromban: úgy voltam kényeztetve, hogy ez a nap rólam szólt és értem volt pont úgy, ahogy arra vágytam.
Pont úgy ünnepeltünk, ahogy én anyaként próbáltam a gyerekeim szülinapját széppé és maradandóvá varázsolni.
De most én voltam a gyerek és ők a szülők.
Napközben kaptam üzeneteket, telefonokat, amik megnevettettek és voltak olyanok is, amiket megkönnyeztem. Volt egy, amitől leültem a fotelembe és többször is elolvastam, mert annyira a szívemig hatolt:
„Nagy öröm, hogy megismertelek Imola. Azt kívánom neked, hogy legyél mindig (értsd:mindig) ilyen vidám és jó fej. Legyél büszke magadra és a mostani szülinapodtól hidd el, hogy bármire képes lehetsz. Onnantól már csak a jó dolgok várnak, mert a nehezek is sokkal könnyebbek lesznek. millió puszi. „
Ezt Szilvitől kaptam. Luca is olyan szeretetteljeset írt, hogy attól is könnybe lábadt a szemem.
(Azt hiszem, ha az elmúlt évemből, ki kéne emeljek néhány fontos pillanatot, a Veletek való találkozás mindenképpen közte lenne lyányok! Hálás vagyok, hogy Rátok találtam. Az egyik kuponomat Veletek szándékozom beváltani. Ölelés és csókok innen is. )
Ha 40 felett a születésnapom ilyen szeretetben telik, akkor leszarom, hogy hány gyertya van a tortán.
Mert, ha ilyen feledhetetlenné varázsolják a napomat a srácaim, barátaim, szeretteim, akkor mit számít, hogy hányadik évemet taposom. Majd a következő nap rinyálhatok, de aznap? Aznap nem. Születésnapon örülünk az életnek és rohadtul hálásak vagyunk. Oksa?
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!